Most akkor mi van velünk?

Megismerkedtem egy sráccal...elég jól :D

Nagyon sokat beszélgettünk messengeren és persze személyesen is. Voltak szokásos "filmezős" estéink is,ahol elhangzott egy-két érdekes mondat: "meg tudnám ezt szokni,úgy hazavinnélek" és még pár ilyen dolog. Nyilván ez egymáson fekvés és ölelgetés közben. Kicsit össze is zavarodtam akkor,mert kezdtem elhinni, hogy ebből tényleg lehet valami. A pontot az tette az "i"-re amikor egyszer egyik beszélgetésünk alkalmával feljött egymás kalandjainak kibeszélésre. Azt mondta, hogy volt olyan "éjszakája" amikor meg megcsókolni sem volt hajlandó a hölgyeményt csak kihasználta...és hogy ez velem mennyire máshogy van. Itt már éreztem azt az igazi nagy betűs YES! érzést,hogy minden a helyen.

DE! Ahogy vége lett a vizsgáknak, ő lelépett dolgozni. Tőlem laza 200 km-re. Haza sem jön suli kezdésig. Ezt nyilván tudtam,mert beszéltük. DE azt nem mondta, hogy akkor neki ez ennyi és hagyjuk egymást. Hozzáteszem már előtte sem annyit beszéltünk mint az eleján. Szarul esett meg minden,tényleg elhittem,hogy ebből lesz valami. Viszont...beszélünk olykor-olykor. Ált. ő ír rám,hogy mi van velem. Snappelünk egymásnak,amit le is screenshotolgat. (Nem pikáns képek) Amikor én írok neki ugyan úgy válaszol meg stb. Ezt én nem értem már....ha haza jön szerintetek keresni fog? Vagy csak nem akar megbántani? És azok a dolgok amiket mondott? Nem olyan srácnak ismertem meg aki csak úgy hülyítget. Elengedni nem nagyon akarom... (Ez a dolog lassan...1 éve tart.)