Szerintetek érdemes türelmesnek lennem a sráccal aki tetszik vagy inkább hagyjam?

Leírom az én történetemrt/tapasztalatomat fiú szempontból, eléggé hasonló dolgok történtek. 10. környékén nekem nagyon megtetszett egy lány, rendkívűl sokat tekintettem az irányába amikor lehetőségem volt rá. Nagyon aranyos, mosolygós és kedves volt, köszöntünk egymásnak reggelente ha volt rá lehetőség, meg nap végén elköszöntünk, de soha nem volt bátorságom rendesen odamenni hozzá.

Aztán később ő is rámírt, hirtelen kicsit jól elbeszélgettünk, azt is említette hogy tölthetnénk egymással több időt. Na és akkor én ilyen helyzetekben teljesen lefagyok, nem jön ki belőlem semmi értelmes, majmok cintányéroznak a fejemben mint a rajzfilmekben és a torkomban dobog a szívem. Ő utána még mindig nagyon türelmes volt és ha találkoztunk az utcán akkor megróbált elbeszélgetni velem, próbált közös helyzeteket összehozni. Sokkal többet megtett mint amennyit meg kellett volna, de én egyszerűen mindig teljesen leblokkoltam és ennyi is volt... Tudom, biztos nagyon szánalmas vagyok, talán rossz nevelés az oka, férfi figura hiánya vagy rossz szocializáció, de nem akarok senkit hibáztatni, a végén csak az én hibám volt.

Ha optimista vagy akkor ebből azt szűröd le, ezek ellenére is lehet hogy nagyon tetszel neki, csak nagyon nem megy ez neki, ha pesszimista akkor meg azt, hogy lehet, hogy csinálhatsz bármit, akkor sem fogsz sehová jutni. Mindenesetre a legjobbakat kívánom neked, remélem valamennyire hasznos volt a válaszom. :)