Picit régen volt, de ez az egész nem hagyja békén az agyam, szerintetek túl sok voltam neki?

Szóval ezen a linken megtaláljátok a történetet.

https://www.gyakorikerdesek.hu/tini-parkapcsolatok__egyeb-ke..

Na és szóval... remélem, hogy van türelmetek ennyit olvasni. ... az történt, hogy a találkozónk előtt egy órával mondta le azzal, hogy nagyon-nagyon sajnálja, de nem tud eljönni, mert az anyukája mondta neki, hogy a nagyapja kórházban van, és be kell menniük meglátogatni. Ezt még mondjuk, hogy el is hittem volna neki, ha esetleg felajánl egy másik időpontot, de amikor én kérdeztem, hogy van-e máskor ideje, akkor szimplán nem válaszolt és azóta nem is beszéltünk.

És lehet, hogy szánalmas, de nem igazán tudok napirendre térni efelett, mert tudom, hogy egy 16 éves srác talán még nem gondol olyan komolyan ilyeneket, de furcsa volt ez a váltás, és az egyetlen magyarázat, ami felmerül bennem, hogy túl magabiztosan álltam ehhez az egészhez így kívülről nézve, és ez taszító volt neki.

És tudom, hogy csak szimplán el kéne engednem, de annyira lezáratlannak érzem ezt és nagyon szeretném vele ezt megbeszélni, főleg így, hogy minden nap látom suliban, és minden alkalommal amikor köszönünk egymásnak, érzek benne valami feszengést.