Nagyon összetörtem szegénynek a szívét. Mit kéne tennem? (sztori lennt)

A nyár végén megismerkedtem a fiúval. Azóta szinte folyamatosan beszélgettünk. Ahogy elkezdődött a suli, ő is elkezdett abba az egyesületbe járni, ahova én járok. Ergó heti kétszer találkoztunk. De még így sem éreztem, hogy egyről a kettőre akarna jutni. Csak vártam és vártam... aztán feladtam. Elkezdtem őt hanyagolni és mikor már épp azt tervezgettem, hogy hogyan és mikor fogom egyértelműen megmondani neki, akkor egyszer csak szerelmett vallott nekem. Itt kéne jönnie a happy endnek, nem igaz? Hát.....nem igazán. Mert én már túl tettem magam rajta. Semmit nem indított meg bennem ez a vallomása. De ő nem tudja megérteni, hogy hogy alakulhattak így a dolgok, mert hogy én kezdeményeztem, ő meg viszonzott... csak azt nem érti hogy túl későn. Azóta én már rá is jöttem hogy nem is voltam belé szerelmes, csak megtetszett. ezt el is mondtam neki, ő meg elmondta az ő történetét miszerint én meg eleinte nem is tetszettem neki csak látott valami esélyt a dologban, ezért kezdett el velem beszélgetni, hogy beindulhasson a kémia. De ez a kémia túl lassan indult be. Ráadásul azt mondta, hogy azzal jött rá igazából, hogy mennyire szeret, hogy mikor hanyagoltam, a hiányomat nagyon rosszul viselte. Ez mind tök aranyos meg minden, de én már ne mtudnék vele összejönni. Neki és nekem se lenne már jó.

Ő még mindig magában örlődik, nagyon depressziós lett miattam és teljesen úgy néz ki mint aki sosem tudná ezt lezárni magában. Én félek, hogy nemsokára valami nagy butaságot fog csinálni, esetleg kárt tesz magában, vagy ilyesmi. Ezért valamivel le kéne zárni ezt az egészet. de nagyon nem tudom, hogy hogyan. Meg nem akarom, hogy az új hobbiját miattam feladja. Mert azokon a két napon amikor még látom, mindig olyan letört, mint aki legszívesebben inkább meghalna és még be is szólnak neki mert hibázik sokat, mert hát depressziósan mire is tudna koncentrálni. Szóval lényeg ami lényeg, hogy segíteni akarok rajta, de nem tudom hogy csináljam, hogy ne tűnjek úgy mint aki meggondolta volna magát, de mégis befogadja amit mondok neki.

Konkrét válaszokat szeretnék, nem csak olyat hogy "beszéljétek meg", mert az kevés. ha elkezdünk beszélni, az vitába torkollik mindig és csak egymást vádolgatjuk amiből nem lesz semmi. Kérlek titeket, hogy konkrét monológ ötleteket írjatok nekem, amivel nem tudok melléfogni. Előre is köszönöm a hasznos válaszokat.

15 l; 17 f