Hogyan sugalljam a fiú felé, hogy nekem is tetszik, legalábbis érdeklődöm iránta?

Mert te ezt ismeretlenül annyira meg tudod állapítani. :D

Árad belőled a rosszindulat egy teljesen normálisan megfogalmazott kérdés hatására, szerintem ez szánalmasabb. :/ Ha ilyen a hozzáállásod más emberek felé is, akkor csak sajnálni tudlak, de csak így tovább. ;)

Köszönöm, hogy úgy gondolod, hogy jó a fogalmazási készségem, de egy kicsit sem vagyok elszállva magamtól. Szerintem nem írtam semmi olyasmit, ami ezt sugallná, másrészt nekem az önértékelésemmel eléggé súlyos problémák vannak, szóval.., na, véleményem szerint én vagyok az utolsó ember a Földön, akinek oka lenne elszállnia önmagától. Én próbáltam beszélni ezzel a fiúval személyesen, de nem igazán vevő rá. Egyébként is, azért olyan gyakran nem találkozom vele. Akkor úgy gondoltam, hogy jó, instán ráírok, mert ott van rá mindig lehetőségem beszélni vele, és esetleg találunk egy közös témát, amit majd személyesen is tudunk folytatni, ezáltal újabb és újabb téma merül fel közöttünk, jobban megismerjük egymást, elkezdünk kiépíteni szépen, lassan egy bizalmas barátságot. De nem sikerül, a fiú csak hébe-hóba foglalkozik velem, ami miatt (is) úgy érzem, hogy én vagyok a szánalmas, hogy bármilyen kapcsolatot is ki akarok alakítani vele. Igen, tetszik, de nem az a lényeg most, hogy "összejöjjek" vele, hanem legalább valami barátság féleség kialakulna köztünk, mert egyelőre sajnos ez még nem elmondható. És majd meglátjuk mi lesz, nem remélek előre semmit, csak szeretném, ha közelebb kerülnénk egymáshoz. Életemben soha egy fiú kezét sem fogtam, nem volt egy pasim/párkapcsolatom se, most sem erőltetném. Tényleg, minden tanácsotokat átgondoltam, nem véletlenül mondom, hogy "nem-nem, én nem kezdeményezek", nem önelégültségből mondok/írok azt, amit. Azért nem írom le a teljes történetet, mert ennyi a lényeg. Másrészt, nem szeretném megkockáztatni, hogy a kérdés eljut ehhez a fiúhoz, vagy egy haverjához, vagy bárkihez, aki előkészítős, mert túl sok infót leírva az én anonimitásom az ő szemében/szemükben megszűnik.

Tehát egyébként nyilván én nyíltan megbeszélnék vele mindent, de nem célszerű a mi esetünkben. Nem tettem fel volna ide kérdést, ha nem lennék tényleg sarokba szorítva.