Nem vagyok szerelmes belé, nem is tetszik kifejezetten, de mégis vonzódom hozzá, és nem tudok meglenni nélküle. Akkor hogy is van ez?

Az egyik exemről lenne szó. Mar rég elfelejtettem, de mostanában valahogy ujra vonzodom hozza... Rajottem, hogy hulyeseg volt szakítani vele, es mindenképp találkozni akarok vele. Es nemrég az is kiderült, hogy azóta, hogy szakítottunk sem tud engem elfelejteni (közös barátunknak mondtam, hogy megint érzek valamit iránta, erre o elmondta, hogy akkor mire varok, kérjek tőle találkozót, mert o meg fülig szerelmes belém azóta is). Nem tudom, mit csináljak, mert nem tudom, hogy ha nem vagyok szerelmes (viszont vonzodom hozza, es ugy érzem, nem vagyok teljes nélküle), érdemes-e újrakezdeni. Mert mi van ha hamar elmúlik, es mar megint szegény srác lesz az, aki padlón lesz? Ha nem is vagyok bele szerelmes, szeretem annyira, hogy nem akarok ujra fájdalmat okozni neki... Egész nap ra gondolok, tetszeni akarok neki, ha latom, boldog leszek, meg ha beszelek vele, van egy különös érzés. De az nem szerelem. Viszont van olyan, hogy "elkap a hév", es legszívesebben megolelnem, megcsókolnám, es hagynám a francba az érzelmeket, csak vele akarok lenni... Nincs pillangós érzés a gyomromban, de attól meg érzek iránta valamit. Szerintetek mi ez az érzés? Van értelme újrakezdeni vele? Köszi a valaszokat!