A legjobb baratnom kikeszit! Mit tegyek? Velemenyek?

Hát nézd. Általánosban volt egy nagyon jó barátnőm az egyik legjobb. Egy gimibe kerültünk ,egy osztályba. Elterveztük hogy mennyire jó lesz stb. Aztán lett egy pasija aki nagyon nem illett hozzá. A srác 10 évvel idősebb volt (a barátnőm akkor volt 14) ,füvezett és ki tudja még milyen dolgai voltak. Én akkor elmondtam neki őszintén hogy szerintem nem hozzá való. Mindig is fontosnak tartottam az őszinteséget és a mai napig így gondolkodom. Ő mindta hogy oké ,elfogadja a véleményem de ők akkor is együtt lesznek. Aztán lebukott a szüleinél akik eltiltották a sráctól ,ellenőrizték a lányt és végül elég hamar szakítottak is.

Eközben lett a barátnőmnek egy legjobb fiúbarátja aki eggyel felettünk járt az iskolában. Ők összejöttek miután szakított az első barátjával. Ez a pasija normális volt ,okos ,nem volt problémás ,velem is tök jófej volt. Csak a barátnőm teljesen elhanyagolt. Pedig mi egy osztályba jártunk. De szünetekben folyton együt voltak így ha a barátnőmmelcakartam lenni akkor hármasban voltunk. Minden programra hozta a barátját. Tisztára elhanyagolt ,alig találkoztunk pedig egy utcányira lakunk egymástól. Egyszer mondott valami olyasmit hogy "nem fogom a hétvégéimet rád pazarolni". Ezen nagyon kiakadtam. Ráadásul versenyszerűen sportoltam (amit sajnos abba kellett hagynom később) és minden d.u edzésem volt így csak a hétvégeim maradtak szabadok. De tisztára elhanyagolt. Baromi kevésszer csináltunk kettesben bármit is.

Aztán ők szétmentek ,azt se mindta neg hogy miért ,pedig addig nagyon sok mindent megbeszéltünk. Az osztályba se akart beilleszkedni (vagy inkább csak nem tudott és ez zavarta és nem vett róla tudomást). Majd összejött a 3. barátjával akivel 2 évig voltak együtt (ez olyan kilencedik félév fele volt). Na akkor tudtam meg hogy milyen ha IGAZÁN elhanyagol. Az új barátjának már be se mutatott. Folyton együtt voltak ,mi szinte 0 időt töltöttünk együtt ,semmit nem mondott el. És szinte folyton azt magyaráztan neki hogy ez így nem jó ,jött a kifogásokkal ,próbáltam helyrehozni ,de ő nem úgy tűnt mintha akarná ,nem mondott el semmit és a többi. Nem is foglalkozott a tanulással ,hiába mondtam neki. Így történt hogy kilencedikben megbukott egy tárgyból. Igazából szerintem az se érdekelte. Valami baja biztos hogy volt velem ,de őszintén sose mondta meg.

Miután megbukott 1-2 hónapig még lemaszkáltam hozzá szünetekben de akkor se töltöttünk együtt semmi időt. Aztán tizedikes voltam és pont őszi szünet volt (akkor már kb. 1 éve kínlódtam azzal hogy nem okés így a barátságunk) és azon veszekedtünk hogy sosincs velem. Össze-vissza kifogássokkal jött hogy neki nincs ideje ,de a barátjára van ,mert oda elengedik a szülei (akit akkor kb. fél éve ismertek) de hozzám akit már vagy 7 éve ismernek ,oda nem ,stb.

Aztan leírtam neki hogy az embernek arra van ideje amire akarja h legyen. Arra nem írt vissza és tudtam hogy vége.

Teljesen összetörtem ,rengeteget sírtam ,nézegettem a nyolcadikos ballagási képeinket ,visszagondoltam minden egyes emlékre és még utána is hónapokig sírtam. Sőt sokszor még a mai napig is hiányzik.

Aztán időközbe összekovácsolódott egy baromi jó baráti társaság ,még pluszba sok új barátom-haverom lett. Rengeteg programot csináltam/csinálok. Olyan barátaim lettek akikkel nem mondjuk ki hogy legjobb barátok vagyunk (nincs is 1 legjobb barátom) de MINDENT megbeszélünk. Tenyleg mindent. Olyanokat is amiket ezzel a volt legjobb barátnőm lánnyal soha.

És a mostani barátaimmal nagyon sok időt töltünk együtt ,ha van pasijuk ,ha nincs. És nem titkolózunk feleslegesen egymás előtt ,őszinték vagyunk azt is elmondjuk ha valami zavar a masikban és nincs sértődés. Most leszek tizenkettedikes és úgy gondolom szerencsés vagyok hogy azóta amióta már nem vagyunk barátok mennyi új közeli ,kevésbé közeli barátom lett ,rengeteg haverom akikel csak úgy jól érzi magát az ember. Szóval nem panaszkodhatom ,nem vagyok magányos ,pedig nincs 1 legjobb barátom.

Sőt még általánosból a 2 másik legjobb barátnőmmelcis tartom a kapcsolatot és bár ritkán ,de szoktunk találkozni és mindent megbeszélünk.

Ezt a hosszú történetet most csak azért írtam le ,mert nyilván nem lenne jó ha veletek is ez lenne ,de nem árt ha vannak más jóbarátaid ezen a lányon kívül.

Nyilván nem biztos hogy veletek hasonló lesz ,de sajnos előfordulhat.

Az mindenképpen fontos hogy tudjatok őszinték lenni ,de ha csak az egyikőtök töri magát a barátságotok érdekében úgy elég nehéz lesz.

De remélem veled nem lesz hasonló!:)

17/L