Ezt minek vehetem?

Szóval... nyáron nagyon jóba lettem a nyaralásunk során pár (egy csajszi és egy srác) ott lévű ugyanúgy nyaraló külföldivel. A kapcsolatot tartottuk is és mivel annyira jóba lettünk a srác meghívott bennünket meg valami másik.barátját hozzájuk külföldre. A másik csakszi el tudott menni én viszont itthon maradtam. (az ok nem lényeg)

Akkor nagyon féltékenyen éreztem magamat,mert ők találkoznak én meg nem. Bevallom a srácot kedveltem (kedvelem) és az talán jobban rájásztott erre. Aztán volt, hogy pár napig nem beszéltünk. Pedig naponta beszéltünk 2 helyen is!! De egyiken se keresett. Az rosszul esett nekem, de akkoriban randiztam 3szor egy iskolatársammal. Utána megint elkezdtünk beszélgetni. Amikor kiderült, hogy hamarosan találkozunk, akkor annyira örültem. Persze a csajszi miatt is, mert időközben vele is nagyon jó barátságban lettünk.

Az utazás előtt rengeteget piszkáltuk egymást, de az a viccelődés kategóriájába tartozott nem a durvához.

Akkor úgy éreztem nem.érzek semmit iránta. Amikor találkoztunk nagyon jó szórakoztunk hármasban. Emlékek, elmúlt pár hónap történései stb... amikor viszont ketten voltunk akkor mintha belénk fagyott volna a szó. Csak pár dologról beszéltünk, de sokszor csak hallgattunk, de utána felkerült valami téma... csak ezzel azt érzem, mimtha társaságban jobban ellennénk, mint ketten. Mikor elváltak útjaink, én zokogtam. Mind a srácnál mind a csajszinál.

Nem.érzem azt, hogy bejönne nekem, szeretem.őt mint jó barát vagy talán már testvér,de nemtudom azt mire vélni, kettesben miért nem colt olyan kommunikatív (illetve én sem!) És hogy társaságban illetve az interneten folytatott beszélgetéseinkben meg miért igen.

Valakinek van erre ötlete? Vagy ne gondolkozzak ezen?

Mind a hárman 17 évesek vagyunk