Miért nem fogadnak el, úgy ahogy vagyok?

Mert antiszemiták.

Amúgy esküszöm most megkönnyeztem amit írtál úgy magamra ismertem.

Bárcsak annyi lennél mint en, 21 vagy én 14 és egy suliba járnánk v vmi.

Legjobb barátok lennénk😃😃

Én is jol írok, meg rajzban meg egyebekben is jó vagyok.

Mondjuk személy szerint nem tartom sokra a munkámat, sőt az időm 99%-át egymagam töltöm vagy hajléktalanok, romák, idősek társaságában.

Ott jó nekem, így megértelek miért nem adod ki.

Ezek nem egyszerű dolgok.

En már ált. 4. osztályban kaptam díjakat, aztán 18 èves koromban szerződést.

Magazin stb; de hamar otthagytam.

Utána regényekhez, végül egyet se akartam kiadni, nem is fogom talán soha.

Szóval igen, a valóságban én vagyok a született Néma Levente.

Egy kis fejfájással, egy kis öngyűlölettel, utálom a sajátjaimat is, s emellé a legnagyobb vággyal.

Egy zug, egy menedék valami nagyvárosban.

Piciny lakás, egy lány.

Na, hogy vizuálisan elképzeld:

Éjféli etetés.

A horror részt kihagyva persze😂😂

De úgy annyira tudnék élni😍😍😍

Idehaz 4 csilláros nappaliban, na hát itt meg rosszul vagyok😃

De nehogy sokat agyalj ezen, mert úgy jársz mint én, hogy A és B között ugrálsz napi 100-szor.

Inkább elmenekülök, veszek egy motrot, Edmonton-t néztem ki.

Óriási, csendes.

Tűzz ki valami hasonló célt te is, neten is lehet ismerkedni.

Ott nekem is megy mindig.

Sok hozzád hasonlót megismerhetsz😉

Nem feltétlen a magad látókörében kell keresgélned,én itt győri éveim alatt semmit se találtam.

Ide jóformán csak a gyűlölet köt, itt minden a pénz körül forog.

Az embereket ez veszi körbe, itt minden az ipar, a gazdaság.

Nem valami békés nekem😄

Azt pedig ne várd, hogy elfogadjanak.

Vannak akik sose fognak elfogadni bármit teszel.

Hidd el, legjobb barátom tudna mit mesélni, s tudom az okát miért lett annyira Izrael fanatikus amilyen😄

Mondjuk én oda csak azért nem megyek, mert a hadkötelezettség túl nagy akadály, meg kibucban sem akarok melózni😂

Viszont megértem őt is.

Mivel sokat írsz nem mindegy hol élsz, hidd el, nem mindegy kik vesznek körül.

Izrael a világon a 2. legnagyobb könyvkiadásban, gondolj csak bele mennyi barátod lenne ott.

Rengeteg...

Persze félre ne érts minden éremnek két oldala van.

Izrael másik fele egy háborús, építőipari őrület, egy undorító szenny amit azt se tudom kik csináltak de biztos komoly politikai összeköttetéseik vannak.

Én csak azt mondom, hogy itt sose találtam meg az érem másik felét.

Mert itt a művészetet is szétrágta a politika.

Rohadtul nincs helyük ilyesmiben, itt az uccsó kiállításon is pattog a mocskos fajtájuk.

Hát ezzel is nagyon vigyázz.

Nehogy a nagy barátkeresésben bekerülj valami olyanba ami mélyre húz.

Mintha magamat olvasnam basszus...:D Talan annyi kulonbseggel hogy en mar eszmeletlen mazlisan, megtalaltam a kozegemet (gimiben amugy is mindenki megtalalja ;)), plusz megtanultam jobban alkalmazkodni egy csoporthoz.

15/L

Eléggé hasonlít a problémád az enyémhez. Bár én nem írok, mert egyrészt nem szeretném, hogy bárki elolvassa véletlenül. Másrészt meg nem tudnám úgy megfogalmazni a gondolataimat, hogy elégedett legyek a végeredménnyel. Én magammal nem vagyok megelégedve cseppet sem, depresszióm is van. A barátaim nem nevetnek ki ha megosztok velük valamit, de nem is értenek meg. Viszont a többi részét mintha én írtam volna (a matekos részt leszámítva :D). Én is a gimiben bízom, hogy ott majd kialakul ez a dolog és nem lessz annyira éretlen a többi korombeli hozzám képest (vagy felsőbbévesekkel ismerkednék meg ott)

14/L

Eloszor is a legjobb, ha ezeket a dolgokat kibeszeled magadbol, en pedig szivesen ismerkedek meg ertelmes emberekkel, foleg ha ilyen fiatal vagy:D (16f).

Ha gondolod irhatsz nekem privatba, bar hogy ugy mondjam a mai fiatal tarsadalomnak elfogadott kulsom van, de nem tartom magam tomegnek:)

Es azok akik kinevetnek nem a barataid.

Ketto eve amikor en is 14 voltam ugyan ilyen problemakkal kuzkodtem, amikor kicsit komolyabb lettem mar kinevettek, mert eretlenek es a mai napig azok:Dd

Sokkal tobb lany baratom volt/van es a legtobb mar regen 18 felett van, mert nagyon ritka ha valaki talal egy kicsivel is ertelmesebb embert ebben a generacioban.

Hű, mintha csak a tizennégy éves önmagamat olvastam volna vissza... :D Nekem rengeteget segített az, hogy körülbelül olyan kaliberű emberekre akadtam rá a környezetemben, mint amilyen én is voltam, így, mikor lelki gondokra terelődött a szó, soha nem beszéltünk el egymás mellett. Esetleg próbálj meg keresgélni, de semmiféleképpen se változz meg úgy mások kedvéért, hogy annak te lásd később a kárát. :)

Sok sikert az íráshoz!