Mi baja lett? Miért nem keres már?

Van egy fiú évfolyamtársam , akivel kb. 3 hete beszélünk facebookon. Ő írt rám, nem lényeges hogyhogy és miért. A lényeg az, hogy eleinte olyan jó fej volt, kiderült, hogy ő is jár kondiba, ahogy én is. Bár én most pár hónapra abbahagytam, de tervezek újból járni. Szóval ő abba a városba lakik ahova járunk suliba is, és a kondi is ott van ahova jár. Még az ismerkedésünk elején szóba hozta, hogy elmehetnék vele, mert az egyik rokonának a kondijába jár edzeni egyedül. Így meg ugye unalmas neki és végre talált valakit, aki esetleg elmenne vele. Ez lennék ugye én. Meg ha elmennék akkor tudnánk ismerkedni, stb. Semmi bajom sem volt ezzel az ötlettel, csak annyi, hogy nekem ez gyors volt. Tehát én látásból őt ismertem, mert már nem egyszer láttam a suliban, ő meg állítása szerint engem még sosem látott. Meg is kérdezte, hogy hova járok suliba, és ekkor leírtam neki, hogy évfolyamtársak vagyunk. Szóval nekem ez fura volt, hogy tulajdonképpen egy teljesen ismeretlen emberrel egy idegen helyre elmenjek edzeni. Olyan volt, mintha "randira" hívott volna, persze nem randinak vettem ezt az egészet, csak hát na...fura volt :D

Kicsit halogattam is, meg először azt mondtam neki, hogy nem is megyek, aztán meg azt, hogy nem tudom hogy menjek-e. Végül ebből nem lett semmi. Én nem írtam neki eleinte, kíváncsi voltam, hogy ő keresni fog-e, és igen, minden nap rám írt. Egyik este beszéltünk messengeren telefonon több, mint 2 és fél órát, mert filmet néztünk:D

Ő is otthon, én is itthon és közben beszéltünk. Ezt ő találta ki. Egyik hétvégére beszéltünk meg egy talit, de rossz volt az idő, emiatt ez is elmaradt, és hát...elég rossz kedvem lett emiatt, szóval szerintem az írásomon is azt láthatta, hogy nem is nagyon veszem ezt az egészet komolyan, pedig nem így volt, épp hogy amiatt lett rossz kedvem mert nem jött össze. Egyik reggel ő is meg én is a villamoson voltunk, de nem mertem odamenni hozzá. Pedig ott voltam tőle kb. 1 méterre, és ránézni is alig mertem. Aztán egyszer elmentem mögötte a folyosón, ő meg látta, hogy ott megyek mert előtte rám nézett aztán háttal állt nekem, pedig köszönni akartam neki. Mikor mögé értem direkt elkezdett hátrafele menni és nekem jött aztán bocsánatot kért én pedig kinevettem :D

És volt olyan is, mikor ő húzódott nekem meg barátnőmnek a folyosón, hogy eltudjunk menni, persze ekkor sem mertem ránézni, de valamennyire a szemem sarkából mégis láttam, hogy amikor előtte voltam nézett és mosolygott. Meg még az egyik haverját is arrébb húzta, hogy eltudjunk menni.

Az nap este, amikor ezek történtek beszélgettünk fb-n, és megkérdeztem tőle, hogy este felhívhatom-e, ő pedig azt írta, hogy nyugodtan. Végül felhívtam, néztünk megint egy filmet, és megakartam kérdezni tőle, hogy látott-e a suliban, de ő gyorsabb volt. Elmeséltem neki, hogy mik történtek a suliban, ő pedig azt állította, hogy még mindig nemtudja ki vagyok, de ha esetleg köszönnék neki, akkot lehet felismerne. Megkérdeztem tőle, hogy most ezzel azt akarta mondani, hogy ha köszönök neki akkor felismer, de amíg nem, addig fel se fog ismerni? És azt mondta nem tudja, mert így tényleg fogalma sincs arról, hogy ki vagyok, de ha köszönnék neki akkor lehet felismerne. Aztán felidegesített valamivel, meg barátnőm is itt aludt, és hát..rányomtam a telefont. Aztán ugye megkérdezte fb-n, hogy miért nyomtam ki, és még utána beszéltünk fb-n, de már nem hívtam vissza. Ez volt múlthéten, és azóta nem is beszéltünk. Ő nem ír, én nem írok neki, a suliban se nagyon látom, ha esetleg mégis, akkor meg csak elmegyünk egymás mellett, mint két idegen. Pedig már nem teljesen mondanám annak magunkat. :D

Amúgy mikor megkérdeztem tőle, hogy felhívhatom-e, akkor látszódott utána az írásán, hogy megörült neki. :)

Olyan aranyos fiú..de mégis mi történt? Talán az t hiszi, hogy nem érdekel és nem veszem komolyan?

Pedig ez nem így van, mert már arra is gondoltam, hogy esetleg elhívhatnám moziba vagy valami..csak ez meg olyan furi. Végülis ő a fiú, az ő dolga lenne ez. Eleinte olyan jól indult minden, azt hittem lehet belőle valami, most meg már nem is ír. Fogalmam sincs mit ronthattam el ennyire...

Mondanám azt, hogyha ismét lenne rá alkalmam, akkor tényleg össze szedném végre magam és odamennék hozzá, de ilyen alkalmam sajnos kevés van, és így várhatok a csodára kitudja meddig...

Szóval a kérdésem az lenne, hogy mi baja lett, és én mit csináljak most, vagy csináljak-e egyáltalán valamit, vagy nem, és hagyjam elveszni ezt az egészet, miközben nem szeretném?