Miért hiányzik ennyire, ha alig ismerem? Nagyon nagy hatással van rám.

Van egy srác, akit kb 1 hónapja ismertem meg egy rendezvényen. Itt leírtam hogy hogyan is ismerkedtünk meg és mik voltak akkor:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tini-parkapcsolatok__szerelem_..

Most hétvégén újra találkoztunk egy bálban, és ott volt vele megint a haverja is, akit ugye már régebb óta ismerek. Amint megláttam, egyből elkezdtem mosolyogni, és egész este míg velem volt, le sem bírtam vakarni a mosolyomat, olyan boldogság töltött el, hogy vele lehettem. Most még többet táncoltunk és át is ölelt, sokat beszélgettünk. Viszont több nem-igazán történt köztünk. Nekem nagyon tetszik ő, egyfolytában rá tudok gondolni és nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy valószínűleg nem lesz köztünk semmi, mivel nem keres, és ki tudja mikor fogunk összefutni újra...

Nagyon depressziós lettem miatta, állandóan rá gondolok és arra, hogy jó lenne vele lenni, de sajnos tudom, hogy ez nem jöhet össze... :(

Magam sem értem miért érzek így iránta, nagyon régen éreztem ilyet valaki iránt, és most ő nagyon megfogott engem. De bár ne éreznék így..:(

Kiderült, hogy a szülei az én szüleimmel nagyon nincsenek jóban, ők is ott voltak, és láttam, hogy engem néztek egyfolytában olyan rosszalló tekintettel. Szóval esélyes, hogy tiltják tőlem ezt a srácot.. Meg pluszban ugye a haverja is nyomul rám.. Szóval ezért érzem úgy hogy sosem lehet köztünk semmi, meg hát nem is keres, nem ír... Pedig egyfolytában azt várom... :(