Lehetséges, hogy biszexuális vagyok? 15/L

Hívő, református családban születtem, a családban több lelkész is van, templomba járok,jól neveltek. Már óvodában is gyakran néztem a lányokat, viszont "szerelmes" voltam egy fiúba. Oviban "csókolóztam" először. Lánnyal. Alsóban semmi ilyesmi nem történt,havonta más fiúba voltam szerelmes. De a lányokra nem gondoltam úgy. Aztán hetedikben csókolóztam egy lány osztálytársammal, többször is, és nagyon tetszett,de nem éreztem iránta semmit. Aztán egy másik lány osztálytársammal is. De akkor éreztem valamit. Biztosan nem szerelmet, csak rajongást. Vagy csak túl közel állt hozzám, mint barát. Igaz, egyik nap utáltuk egymást, másik nap pedig imádtuk. A szüleimnek nem tetszett, hogy barátkozok vele. Ez a dolog kb 4 hónapig tartott, aztán megszűnt. Aztán volt barátom, de vele csak szájra pusziig jutottunk. Nyáron nálam aludt egy barátnőm, egy ágyban aludtunk. Nem emlékszem pontosan, hogyan történt. Annyira emlékszem, hogy ölelkezve aludtunk, és simogatta a combom, meg a fenekem. A legközelebbi kép már az, hogy csókolózunk, és egymást simogatjuk.

Talán ugyanezen a nyáron kezdődött, amikor a legeslegjobb barátnőmmel először csókolóztunk egymással, hogy "kipróbáljuk" . Többször is megtörtént. (mármint a csók). De végig azt mondtuk egymásnak és magunknak is, hogy mi nem vagyunk melegek, csak kíváncsiak.

Aztán a családommal elköltöztünk Budapestre. Itt jártam nyolcadikba. Úgyhogy azóta szinte senkivel sem tartom a kapcsolatot közülük. És lányra azóta nem is néztem úgy. Viszont fiúra sem. (5 éves koromtól ugyanabba a fiúba voltam szerelmes. Legjobb barátok voltunk, ő sosem tekintett rám lányként. Ő most 16 éves. Én elköltöztem, neki barátnője lett, úgyhogy már nem tetszik. Oké, egy kicsit talán igen) Mióta Pesten élek kb 3-4 fiú akart velem járni, de mindet visszautasítottam, egyik sem fogott meg.

És mint írtam, fiúval még sosem csókolóztam, csak lányokkal.

A tavalyi esetek óta néha gondoltam rá, hogy a lányokat (is) szeretem. Leszbikus nem lehetek, mivel a fiúk is vonzanak.

Csak nem bírom, hogy csak az olyan fiúk találnak meg, akik azt hiszik, hogy minden lányt megkaphatnak, és, ha visszautasítom másnap már más barátnője van. Undorítóak.

Meg valószínűleg azért is nem jövök össze egy fiúval sem, mert az ázsiaiak (leginkább koreaiak*-*) jönnek be nagyon.

Aztán tegnap éjszaka megtaláltam egy anyuka írását, akinek bevallotta a lánya, hogy leszbikus. Ez az: [link]

Amikor olvastam benne, hogy fiúnak várták, fiús lány volt, nem szerette a lányos cuccokat, magamra ismertem,és sírtam.

Engem is fiúnak vártak, kék ruhákat vettek, aztán kibújt egy lány :D Kiskoromban szerettem a rózsaszínt,meg a szoknyát, de valószínűleg csak azért, mert olyan ruhákat vettek nekem. Aztán kb 6.-7. osztály körül, kezdtem el sötét ruhákat hordani. Nyolcadik első félévben szinte csak feketét hordtam. Utálom a szoknyát, a magassarkút. A ballagáson muszáj voltam szoknyában és magassarkúban lenni. Alig vártam már, hogy hazaérjek és ledobjam végre magamról. Általában farmer+póló+tornacsukában járok, mert ez kényelmes. Néha szoktam felvenni szoknyát, vagy egyberuhát, szandállal, de az csak ritkán van. Vagy ha muszáj. Olyankor a szüleim azt mondják, hogy: "Na látod, így sokkal csinosabb vagy. Egy lánynak lányos ruhában kell járnia" blabla..

Szülinapomra is mindig kaptam az ékszereket, meg kb 14 éves koromtól a sminkeket, de szinte sosem használtam őket. Csak korrektort, púdert, meg szempilla spirált használok.

Külsőre így nézek ki: Kb 160-163 cm, 48 kg,(elég csinos vagyok, mert jártam táncra), fehér bőr(gyakran mondják, hogy "Jajj, de sápadt vagy, fáj valamit?", amikor tök jól érzem magam, csak mert fehér a bőröm, még nyáron is xdd), váll alá erő barna, hullámos haj, zöldes-barna szem, szeplők, fogszabályzó.

Szóval elég fiús vagyok.

Konkrétan az egész tegnap éjszakát végig bőgtem.

Mert én nem akarok meleg lenni. A családom, mint írtam, vallásos. Elitélik a melegeket, engem is úgy neveltek, viszont én sosem ítéltem el őket. Gyakran hallom apa szájából, hogy "mocskos b**ik", meg hogy "ki kéne irtani mindet". És olyankor elgondolkodom, hogy, ha elmondanám nekik mindezt, akkor engem is így gyűlölnének? Anyától meg már többször hallottam, hogy (igaz viccesen) mondta a bátyámnak, hogy "ha b**i leszel, kitagadunk". Úgyhogy még, ha tényleg meleg lennék akkor sem merném nekik elmondani, mert kitennének, vagy megölnének.

Szóval "röviden" ennyi. Mit csináljak? Lehet, hogy ez csak a kamaszkor miatt van? A szüleimnek úgysem fogom elmondani, max, ha biztos lennék benne, vagy már barátnőm is lenne. De csak akkor, ha már közel leszek a 18-hoz,így, ha kitesznek, tök mindegy már. Csak nem akarom, hogy az egész családom lenézzen és undorodjon tőlem, miközben én mindennél jobban szeretem őket.

Nagyon össze vagyok zavarodva. Úgy érzem, mintha beteg lennék, mintha baj lenne a fejemmel. Félek.

Mit csináljak? Volt már valaki ilyen helyzetben?

Előre is köszönöm! :)

15/L