Mit tegyek? (Elég hosszú történet, de eljönne a segítség! )

Sziasztok! Olvassátok kérlek végig.

Szóval múlt nyárról van egy nagyon rossz emlékem. Egy fiú nagyon rám tapadt, pedig én nem éreztem iránta semmit, csak ő ezt valahogy félreértette.

De erről nem nagyon akarok beszélni, szóval a lényeg, hogy úgy mentem a 6 osztályos gimnáziumba, hogy megfogadtam, hogy én biztos nem leszek szerelmes.

Persze ez nem így működik, mert amint megismertem az osztályt nagyon megtetszett egy fiú november közepe felé. Aztán egyre többet jelentett nekem, majd megtudtam, hogy mást szeret. Teljesen kiakadtam, borzalmas korszak volt mégis én nagyon jól emlékszem vissza arra az időszakra. De április elején ez valahogy csitult.

Aztán a barátnőim szerint beleszerettem valaki másba: az egyik fiú barátomba, de szerintem ez egyáltalán nem szerelem...

A lényeg, hogy amióta ezzel a barátommal vagyok teljesen megváltoztam. Jó és rossz irányban is. Általánosságban boldogabb vagyok, viszont sokszor szomorú és mérges miatta (tudom nem éri meg, de ez van) és sajnos nagyon sokszor eltereli a figyelmemet, órán elszórakoztat és nem is jegyzetelek semmit és ezt nem akarom. Jó fej a gyerek, de ha rossz hatással van rám az nálam nagyon rossz és talán ő sem rendelkezik olyan jó tulajdonságokkal.

Az első fiú aranyos, vicces, elég okos és miatta nem akartam változni csak ugye nála nem láttam sok esélyt erre az egészre és nagyon szomorú voltam ezért, mert én azt hiszem szeret(t)em. Azóta már nem tetszik neki senki, az fél éve volt.

De ki tudja, talán rosszul ismerem őket, soha nem lehet tudni milyenek legbelül.

A lényeg, hogy nem akarok csalódni és nem tudom mit tegyek. Várni akartam, mert nem akarok kapcsolatot 15-16 év alatt. Egyszerűen nem látom nagyon értelmét. Mert úgyis szakítunk mondjuk 1 év múlva (legalábbis a legtöbb ember ezt mondja a tini szerelemről) és csak össze fogok esni lelkileg.

A másik probléma a szüleim. Nagyon félnék elmondani nekik, ha mégis lenne barátom, pedig egyre közeledik az a nap. Egész jó a viszonyunk, csak mégis félek, mert nekik szerintem csak egyetemen volt kapcsolatuk. Amikor meséltem Anyának, hogy az osztályban van egy pár teljesen kiakadt, hogy minek, meg ez röhejes ilyen korban. Persze megérteném, ha nem tetszene nekik, mert végülis 14 éves vagyok és még talán nem vagyok elég érett egy fiúhoz és persze féltenek is. De nekem is el kell kezdenem felnőni és ezt meg kell érteniük.

Viszont azt hangsúlyoznám, hogy NEM az ágyas téma miatt kell egy fiú!!! Szóval ne is feltételezzen rólam senki ilyet, nem is gondoltam még ilyenre, csak ezen az oldalon sokszor van ilyenről szó, hogy rágyanúsítják az emberre, khm. Hanem azért, mert egyrészt szeretem valamiért és ő is szeret valami megmagyarázhatatlan miatt és na... Szóval tényleg csak arról lenne szó, hogy elmegyünk valahova, esetleg kézenfogva, összeölelkezve és szeretnénk egymást.

Persze én ezt így képzelem el. Tudom ez nem ilyen egyszerű sajnos.

Szeretném elfelejteni a barátos fiút, mert ez a barátságunkat is tönkreteszi és rossz hatással is van rám. Itt lesz a nyár, nem fogom látni. Egy nyár alatt ki lehet ábrándulni valakiből? Hogyan?

Szóval összefoglalva:

- Szerintetek mit kezdjek ezzel a két fiúval? A leírás alapján ki tetszhet nekem?

- Szerintetek 14 nem korai egy kapcsolat (az én fajta "együttlétemről" van szó!)

- Ha lehetséges egy ilyen kapcsolat, vagy mi, akkor mennyi ideig tart kb.?

- Mit kezdjek a szüleimmel?

- Egy nyár alatt ki lehet ábrándulni valakiből? Hogyan?

- Lehet, hogy még lesz valamilyen közös akármim az első fiúval? Mert úgy érzem, hogy ő egy igen ígéretes ember.

Tényleg minden választ nagyon szépen köszönök! Főleg az értelmes és kifejtettebbeket! Ezenkívül köszönöm, hogy végigolvastátok ezt a kis regényemet, ami nagyon hosszúra sikeredett, csak ez nekem sokat jelent.
Minden válasz sokat jelent, őszinte véleményt kérek, akár jó, akár rossz.

További szép napot!