Lányoktól kérdem. Ti összejönnétek úgy egy fiúval, ha egy totális csőd lelkileg?

Nem feltétlenül valamilyen horrorisztikus dolog miatt ilyen a kérdező, van aki tényleg így születik. Én is hasonló vagyok, bár nem hiszem hogy olyan mértékben mint te, kérdező. Oké, aláírom hogy történtek az életemben olyan dolgok amikre ráfoghatnám ezt, de előtte is ilyen voltam :D Én elfogadnálak HA legalább nekem megpróbálnál megnyilni úgy hogy nem egy más embert mutatsz felém. 16/L

Olyan embernek aki igazából nem is akar talpraállni, nem is lehet segíteni. A válaszaidból az jön át, hogy nem is akarsz változni, hanem várod azt, hogy a sűltgalamb a szádbarepüljön és valaki úgy fogadjon el, ahogy vagy. Az utóbbi része mind szép és jó.. de közhely... Ne várd azt, hogy úgy legyen bárkid is, hogy igazából nem is teszel érte. Valamint, hogy úgy szeressenek, ha te se szereted magad. Egy ilyen negativitású ember hosszútávon senkinek se kell, mert más nem tud felhozni téged, ha te lehorgonyoztál azon a szinten. Csak ők fognak "lesüllyedni" hozzád. Viszont ha tényleg változni akarsz, szedd össze magad, ne mástól varj segítséget, hisz ebben a világban ha valaki nem tud megállni a saját talpán, nem fog elérni semmit sem. Első lépés amit ajánlani tudok : keress fel egy pszichológust... ha nincs pénzed rá, akkor meg menj el dolgozni és lesz... valamit valamiért! A világ kegyetlen, és ha elesel, csak magad állhatsz talpra senki se fog segíteni, hisz nem is más feladata. Minden embernek megvannak a saját gondjai, hiába mondják azt, hogy "de az enyém rosszabb" egyrészt : honnan tudhatod? Sose tudhatod, hogy a buszmegállóban pl a másik vadidegen embernek miken kellett keresztűlmennie. másrészt: naés?! Kit érdekel? Úgy érzed, hogy ez elég indok arra, hogy feladd? Hogy tényleg igazuk legyen azoknak, akik el akarnak tiporni? Tényleg ez az egyszerűbb? Vagy felkelni ès tovább küzdeni, bebizonyítani, hogy márpedig én nem ilyen vagyok, tudok boldog is lenni! És persze nem lesz könnyebb, de hidd el, megéri.. és persze az élet újra és újra padlóra fog küldeni, de ha nem adod fel, akkor előbb utóbb kifizetődik! Ez az én szemléletem, ha valami nagyon lever, csak eszembe jutnak ezek a dolgok. Több évig voltam depressziós, én is olyan voltam, hogy mástól vártam a segítséget, aztán eljött az a pont, amikor már csak két dolgot láttam magam elött.. hogy hagyom, hogy ez felemésszen teljesen és véget vessek a könnyebbik úton a szenvedésemnek, vagy abbahagyom a siránkozást és nem adom fel... szóval elhatároztam magam. Persze az élet, újra és újra kimutatta a foga fehérjét, de én minden alkalommal talpraálltam, mert AKARTAM , és mindentől amit átéltem csak erősebbé tett. A végén pedig győztem! Persze tudom, hogy mindig lesz valami, de állok elébe! Ne haragudj a kisregényért, de egyszerűen nem bírom elviselni az olyan embereket akik csak sajnáltatják magukat. Szedd már össze magad kérlek!

Van tumblid?*-*

Mizu?:D