Mi lehet az oka annak, hogy még senki sem közeledett felém? Van más is hasonló helyzetben?

17 éves lány vagyok és még sosem volt kapcsolatom. Még fiatal vagyok és ez különben sem egy olyan dolog, amit siettetni kell, csak már tényleg jól esne, ha lenne valakim. Nincsenek olyan barátaim, akikkel mondjuk komolyabb dolgokról tudnék beszélgetni vagy, akikkel igazán megértenénk egymást, ráadásul most már szinte minden osztálytársam a barátjával/barátnőjével tölti az idejét, így az iskolán kívül nem is találkozok senkivel már kb. 2 éve. Valamint a családomban sem igazán kapom meg azt a törődést, szeretetet, amire szükségem lenne (nincsen semmilyen komoly problémánk, csupán nincsen meg az az igazi, bizalmas, őszinte, szeretetteljes kapcsolatunk a családon belül, ami nekem hiányzik). Magányosnak érzem magam. Még sosem jött oda hozzám senki és nem is igazán érzem úgy, hogy a fiúk lányként tekintenének rám. Nem tudom, hogy a külsőmben, a személyiségemben van a fő probléma, vagy esetleg mindkettőben... Tudom magamról, hogy nem vagyok egy szép lány, de azért nem tartom magam rondának. Az alakom ducibb, viszont azért messze van a hájas, szétfolyós kategóriától. Nem viszem túlzásba az ilyesmit, csak ritkán sminkelem magam, viszont ápolt vagyok, az öltözékem is mindig rendezett, tiszta, illatos és szerintem csinosan öltözöm. Ami pedig a személyiségemet illeti csendes, visszahúzódó, visszafogottabb fajta lány vagyok. Nem járok bulizni, szórakozni és nem is igazán érzem jól magam ilyen helyeken, ilyen közösségben. Nem vagyok egy társasági ember illetve nehezen nyílok meg, de ettől függetlenül mindenkivel igyekszem kedves, barátságos lenni és mások elmondása szerint aranyos, segítőkész vagyok, lehet rám számítani, mindig meghallgatom őket, jó humorom van stb. Ennek ellenére bizonyára van bennem valami, ami "taszítóan hat" mert senki nem közeledik felém. Nem nagyon van önbizalmam, nem is mernék kezdeményezni senkinél, így csak várom, hogy történjen valami, ami tudom, hogy nem a legjobb módszer.

Egyébként szerintem egyáltalán nincsenek magas elvárásaim a fiúk felé. Nyilván valamilyen szinten a külső is számít, de nincsen semmilyen ideálom, hogy pl. a fiú legyen 190 cm magas, izmos, szőke, kék szemű. Ugyanúgy tetszett már szőke, vékony fiú és nagydarab ("mackós"), fekete hajú srác is. Én úgy gondolom, hogy belső tulajdonságok tekintetében sem támasztok magas elvárásokat, pusztán annyit, hogy a fiú legyen például tisztességes, intelligens, őszinte, hűséges, amelyek szerintem elég alapvető dolgok. Illetve én inkább egy klasszikusabb lelkületű lány vagyok, ami nem azt jelenti, hogy "jöjjön a szőke herceg lóháton és hódítson meg", hanem szeretem ha egy fiú határozott, figyelmes, udvarias, odafigyel rám és biztonságban érezhetem magam mellette. Ugyanakkor nagyon nem kedvelem mikor valaki durva, erőszakos, bunkó vagy ha valaki nagyon csúnyán beszél. Nem gondolnám, hogy ezek túlzó vágyak lennének.

Szerintetek mi lehet a fő gond? Van valaki hasonló helyzetben?