Fiúk! Járnátok olyan lánnyal, akinek valamilyen pszichológiai betegsége van?

Ha pánikbetegség, akkor nehéz kezelni, de saját tapasztalat alapján én bevállalnám.

Ha szociális fóbia, akkor biztosan találsz majd egy visszahúzódó fiút, aki ugyanúgy szeret inkább otthon ülni.

Ha kisebbségi komplexus, akkor az még néha bejövős is.

érdekes hogy azt irod le hogy mi nemvagy:'D

egyépként a pszichopata se az (általába) aki késer rohan mint az őrült és megkésel..

a depresszi meg valójában a szorongás miatt alakulhat ki..

Ha gondolod privibe ird meg mi a parád:'D mert mondjuk 1 amnézia már baj lehet..

Óóó hát az attól függ ,hogy néz ki mert ha nagyon jól akkor bevállalnám a vissza szoktatását :D Ha nem annyira akkor nem érné meg, nekem is volt már szerencsém - ahogy pár hozzászólónak előttem - olyan lányhoz aki különböző mentális defektben szenved és a baráti körömből is jár most egy ilyen lánnyal az egyik legjobb barátom...

A szociális fóbia ,ha csak az van még nem olyan vészes és nem is vagyok álszent tudom miről beszélsz pedig külsőleg egyáltalán nem panaszkodhatom és minden téren jó adottságokkal rendelkezem és volt egy időszakom amikor rosszul lettem bárhol, buszon vonaton iskolában templomban még otthon is a szobámban... Ezek ilyen dolgok , nagyon nehéz kijönni belőle de nekem olyan hirtelen sikerült mint ahogy belecsúsztam. Azóta olyan vagyok mint előtte, sőt 10x jobb mert a hullámvölgyek és nehézségek csak erősebbé tették az akaratomat és sokkal érzékenyebb lettem szociálisan mint mások.

Ha rám írsz leírhatok pár dolgot ami biztosan neked is segíteni fog , tapasztalatból mondom. 18/f

Nem. Nálam teljesen kizáró ok. Nehogy már ne tudjak elmenni vele pl. egy moziba, vagy sétálni, vagy bármi olyan helyre ahol emberek vannak.

Mi értelme lenne így egy kapcsolatnak? A 4 fal közt bezárva lenni??? Nem...teljesen kizárt.

picit többet írok, mint amit kérdeztél, szeretnék adni pár tippet, tapasztalataim szerint, picit átfogó képet, én hogyan látom a helyzetet.

Szocfób az nem nagy betegség. Nekem is van/volt, nyilván ebből kifolyólag nem zavarna.

És szerintem mást sem zavarna alapjáraton, hiszen akit ismersz, azzal nem szorongsz-önmagad vagy, nem korlátoz semmiben.

Az elején van a probléma, első benyomás keltésben, ami meghatározó egy új ismertségnél. Így félreismerhetnek, és elkönyvelnek csendes szorongósnak, anélkül, hogy megismernék a valódi személyiségedet.

Ez szinte elkerülhetetlen, amíg van a betegség.

Szóval ez egy nagy oka lehet annak, hogy valaki nem akar megismerni (és később akár járni veled).

Ha javítani szeretnél ezen, akkor mindenképp ajánlom az önismereti könyveket, meg a kommunikációsakat. Nekem azok sokat segítettek :)

És pszichológus útmutatása is jó volt nekem :)

De elsősorban az segített, hogy elhatároztam magam, változtatok a helyzetemen, és átveszem az életem felett az irányítást, nem hagyom, hogy a szorongás határozza meg a mindennapjaimat :) Ezért mentem utána a dolgoknak, ezért küzdöttem annyit. És ami még nagyon fontos, az a fokozatosság elve.

Ismerkedéshez meg érdemes olyan környezetet-helyzetet teremteni, amiben nem szorongsz annyira. Ilyen pl, ha egy barátod melletted van, vagy netes ismerkedés. Nekem utóbbi jött be.

23f