Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyszerűen idegesít, hogy ennyire rosszul érint ez a dolog. Mással volt már hasonló? (Elég hosszú)
Az a helyzet, hogy van egy barátnőm, mindketten 17 éves lányok vagyok. Interneten ismertük meg egymást, és az első találkozásnál éreztük, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk, őszinték vagyunk egymással, olyan dolgokról tudok vele beszélni, amit csak nagyon nehezen mondok el bárkinek. Sok koncerten voltunk együtt, Ő az egyetlen barátnőm, az első igazi barát.
Szóval minden a legnagyobb rendben volt, de most nagyon irigy vagyok. És utálom ezt az érzést. Az ő élete sokkal jobban alakul, mint az enyém. Magántanuló lett, és úgy tűnik, hogy jól megoldja, és nem kell annyit stresszelnie, mint nekem. Áprilisban köztöznek Budapestre, ahova én már két éve vágyok, de nagyon, ez minden álmom, imádom azt a helyet, apukám ott lakik, és ezért gyakran megyek, és egyszerűen kikészülök, ha el kell mennem onnan, viszont nem igen van kilátás arra, hogy odaköltözhessek anyukámmal. És persze, itt most jön a kérdés, hogy miért nem költözök apukámhoz, vagy megyek kollégiumba. Az a helyzet, hogy anyukámnak csak én vagyok, és borzasztóan hiányozna, de ami a legeslegjobban bánt, hogy fél éve öngyilkos lett a bátyám, ami egy olyan esemény, amit egyszerűen nem tudunk hova tenni, meg lehet benne hülyülni, én sem találom azóta magam, előtte is rossz volt, mert nem érzem itt jól magam, de ez... Csak 20 éves volt. És ezért végképp nem tudom itt hagyni őt, mert semmi öröme nincs az életben, ezért iszonyat bűntudatom lenne, hogy amíg én jól érzem magam Pesten, addig ő itt gürizik, és színtelen az élete. És bár tudom, hogy nem az a gyerek feladata, hogy segítsek rajta, felelősnek érzem magam. Pedig az a helyzet, hogy ez a ház, amiben élünk olyan, hogy nem tudok senkit elhívni ide, ezért nincsenek közeli barátaim, és anyagi problémáink is vannak, amiről ha valaki nem tud, akkor nem tudom magamhoz közel érezni, mert ez nagyon kínoz engem.Mert közben teli vagyok kérdéssel, hogy mit tudok magammal kezdeni az életben. Amit szeretek, azzal sokat foglalkozok, például a nyelvekkel, de sportolni nem tudok elmenni egy ideiglenes csontprobléma miatt, szóval ez is kilőve, úgy érzem meg van kötve a kezem, sőt az egész testem a fejemet kivéve.
Visszatérve a barátnőmre, ami a legjobban zavar, hogy interneten megismert egy srácot, akivel mikor először találkoztak, csókolóztak, és egy kicsit több is történt, de nem feküdtek le. Mikor ezt megtudtam, annyira kiakadtam. Tudom, hogy 17 évesen ez tök normális, és nem hibáztathatom ezért, de olyan szintű féltékenységet érzek, annyira irigylem, hogy ő talált valakit, én pedig itt vagyok egyedül és azt érzem, hogy én senki számára nem lennék érdekes, és tudom, hogy pont ez látszik meg rajtam. Nincs sok önbizalmam, mert régen nagyon sokat csúfoltak, hogy kövér vagyok, és olyanokat mondtak, hogy le kéne vágni engem, mert olyan ronda vagyok, hogy nem lenne kár értem, és ezt éveken keresztül kaptam, és tudom, hogy ezen tovább kell lépni, mert ma már nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, mert lefogytam (bár mostanában már alig van lelki erőm figyelni arra, hogy mit eszek, ezért visszajött rám pár kiló, ami miatt még rosszabbul érzem magam), és több srác is odajött hozzám, de olyan idióta voltam, hogy mindet hagytam elúszni, pedig tetszettek, az egyik különösen. Ezek ellenére nem vagyok elégedett magammal. Azt érzem az lenne a megváltás, ha elmehetnék erről a helyről, amit utálok.
És annyira rossz érzés, mert a barátnőmmel eddig teljes mértékben közösséget tudtam vállalni, akármennyire is mások vagyunk egyes dolgokban. Eddig soha nem éreztem így iránta, és utálom, hogy nem tudom megváltoztatni ezt az egészet. A múltkor összeveszett a sráccal, és azt mondta nem beszél vele többet, és valahogy olyan jó érzés volt bennem, hogy "visszakaptam a régi barátnőmet", habár tudom, hogy ő ettől még ugyanaz maradt, csak van ilyenfajta kapcsolat az életében. De pont ez az. Utálom, mikor mondja, hogy milyen jól esik neki, mikor megöleli, és csókolóznak, hogy milyen jól megértik egymást. Annyira jó lenne, ha nekem is lenne ilyen, de azt érzem, hogy nem vagyok elég jó. Eddig nálam sokkal kevésbé előnyös külsejűek is megtalálták már a párjukat. Egyébként már mondtam neki, hogy nekem ez nagyon új, és hogy azt érzem, hogy megváltozott a kapcsolatunk, ami rosszul esett neki, de aztán mondta, hogy fordított esetben Ő is így reagált volna. És irigylem tőle, hogy bulikba hívják, és rajtam kívül sokakkal jóban van, bár állítása szerint, már régen érzett ilyen bizalmat, amit irántam, és hogy én vagyok a tökéletes barátnő. Nagyon szeretem őt, mert nagyon édes lány, és tudom, hogy szeret engem, és annyira sok jó közös élményünk van, laza tudok lenni vele. De idegesít, hogy mikor a srácról beszél, olyan szintű utálatot is tudok érezni, hogy magam is meglepődök. Hétfőn fogunk találkozni először azóta, hogy ez történt a sráccal, és úgy érzem, hogy legszívesebben belevágnék a képébe minden egyes dolgot, amit ezzel kapcsolatban érzek annak ellenére, hogy tudom, hogy hülyeség, mert joga van szerelmesnek lenni, joga van barátkozni, joga van jobb életre törekedni, de egészen más élethelyzetben vagyunk, és minden ebből ered. Szóval, hogyha valakivel volt ilyen, ti hogy tudtatok ezen túllendülni?
Eddig azt éreztem, hogy mindent együtt csinálunk majd, ha eljön az az idő, hogy közel azonos időben lesz barátunk. De én egyszerűen azt érzem, hogy erre még nagyon sokat kell várnom. Látom az embereket magam körül, a szerelmeseket, nálam fiatalabbakat is (például a féltestestvérem is 13 évesen csókolózott először), és tudom, hogy nem vagyok elkésve, de nem akarom, hogy csak sok év múlva legyen először valakim, és bár valamiért ezt nagyon szégyellem, talán mert szánalmasnak tartom ezt az érzést, de nagyon szükségem lenne valaki szeretetére.
válasza: válasza:Elolvastam (most baromira buszke vagyok magamra ejfelkor :3)
De ertelmes valaszra/tanacsra mar nincs erom, plane nem telefonrol.
Kesobb irok majd, ha leszel az oldalon majd latod:)
válasza:Kedves Kérdező!
Elolvastam :). Tudom, hogy elkéstem a válaszolással,de hátha elolvasod.
Én először is azt nem értem, hogy miért nem tudsz Budapestre költözni. Tudom, hogy nem szeretnéd otthagyni az anyukádat, de ő is veled mehet (Budapestre). Ha ennyire nem szeretnél a jelenlegi lakóhelyeden maradni akkor költözz el! Azt is csinálhatod, hogy megvárod amíg betöltöd a 18-at, aztán munkát vállalsz a fővárosban, lakást bérelsz. A másik amit szeretnék mondani, az az, hogy tényleg nem lesz több barátod, ha nem teszel érte. Nem hiszem, hogy nincs senki a környezetedben akit megismerhetnél.
A barátnődre meg ne irigykedj, majd el jön a te időd is. :)
Szurkolok!
Szia!:)
Most olvastam el a kérdésed és elhiszem hogy nem lehet könnyű.Az előző válaszolóval nem értek egyet mert attól hogy ezt érzi még szeretheti nagyon de amikor az ember mélyponton van olyankor képes másképp látni a dolgokat,képes azt is hibáztatni aki igazán mellette van mert elkeseredett,csalódott egyedül érzi magát,nem találja az utat mert rossz időket él meg,de ez mindenkivel megesik és ilyen korban természetes ha ilyeneket is átélsz mert ezáltal leszel tapasztalt és fogod értékelni a dolgokat.Remélem még nem adtad fel a reményt,nem kell a rossz válaszokkal foglalkozni,aki nem éli meg ezt az nem tudhatja milyen érzés.Én megértelek mert tudom milyen az amikor nem minden jön össze pedig itt van melletted a lehetőség.Igaz én nem voltam féltékeny mert én inkább ilyenkor magamban kerestem a hibát de hasonló érzés.Amikor felmerült a lehetőség hogy ezt érezzem úgy gondoltam az egészre hogy felesleges lenne irigykednem mert senkinek sem tesz jót,ráadásul ha a barátom, örülnöm kellene annak hogy neki ilyen jól megy,még ha nekem nem is és ahelyett hogy folyton ezen rágnám magam megpróbálok valamit tenni.Ha végleg nem bírom elfelejteni elmondom neki és megkérem hogy támogasson,bíztasson mert miközben ő mesél én mégis rosszul érzem magam persze én is támogatni és bíztatni fogom.Próbáld meg máshogy felfogni ezt az egészet és megélni ezt az érzést.Gondolj arra hogy van egy csodálatos barátod aki tényleg igazi,megért és melletted van mert ez nagyon keveseknek adatik meg.Én például olyan helyzetben vagyok hogy már attól félek egy barátom sem maradt az én hibámból is,de itt nem csak én vagyok a felelős de ez más történet, a lényeg az hogy most érzem igazán milyen magányosnak lenni.Amikor tényleg senki sincs veled és csak magadra számíthatsz és akid még megvan bármikor elmehet,ezt érzelmileg kibírni nagyon húzós és fájdalmas.Amíg vannak barátaid,még ha nem is igaziak de van kihez menned addig nem értheted ezt meg de örülj is neki inkább.Becsüld meg amíg van,értékeld amíg van és vigyázz rá,tegyél a kapcsolatotokért mert egyszer eljön az a nap amikor igazán szükséged lenne valakire és ha ő nem lesz ott csak a féltékenység miatt nagyon fogod bánni.Próbáld meg máshogy látni a dolgokat,hogy neked is vannak lehetőségeid,szereted a nyelveket,vagyis szeretsz tanulni sok energiát fektetsz abba amit szeretsz,ez mind vissza fog fizetődni a jövőben és ha most még nem is sportolhatsz akkor majd később,ennek is oka van.A fiúkkal kapcsolatban pedig én úgy gondolnék erre hogy voltam olyan szerencsés hogy sokan jöttek hozzám de mivel béna voltam elszúrtam,de ez az én hibám amin javíthatok vagyis nem a körülményekkel hanem velem volt baj.Máskor ha újra lehetőségem adódik akkor jobb leszek.Ha akkor voltál olyan szerencsés akkor a jövőben is az leszel csak bíznod kell és ha van lehetőséged keresd fel azt a fiú aki igazán tetszett és barátkozz vele össze ismerd meg és beszélgessetek és a barátnőddel amíg itt van,élvezz ki vele minden egyes percet.Én mindig a barátaimból merítettem erőt és csak ez mentett meg.Volt egy olyan barátnőm aki nagyon okos volt,ahhoz képest amennyit én szenvedtem a tanulással neki csak egy óra vagy fél volt,míg nekem több időmbe telt hogy megtanuljam,neki gyerekjáték volt. Ő volt a kedvenc,a legjobb pedig én több időt fektettem bele a tanulásba mint ő de vannak ilyen szerencsés emberek.Én inkább örültem,hogy ilyen szerencsés vagyok hogy egy ilyen tehetséges,okos,és odaadó barátnőm volt mert ő pozitív hatással volt rám.Mindig amikor elismerték arra gondoltam hogyha keményebben dolgozok akkor én is lehetek olyan mint ő,csak tenni kell érte,persze azért ez nem azt jelenti hogy én kevesebb voltam nála vagy te az vagy a barátnődnél de van akinek az agya jobban fog,ezért nem stresszel annyira a barátnőd sem a tanulásra mert egyszerűen neki jól fog az agya,de az nem azt jelenti hogy a tiéd sem.Legalább szorgalmasabb leszel ha jobban hajtasz és neked ez a tulajdonságod fejlődik.Az anyagi helyzetük nekik is jobb volt,sokkal szebb lány mint én és minden fiú őt rajongta körül,sőt még az is aki nekem tetszett de ő nem érdeklődött iránta.Ha ezen múlna semmiképp sem vesztettem volna el csak azért mert féltékeny vagyok.Lehet hogy neki könnyebb de megvan a maga problémája is.Mindenkinek van egy olyan képessége amiben ő is kiemelkedő lehet és a legjobb de nem feltétlenül kell versenyezni.Jelenleg alig beszélek a barátaimmal,rettentően keveset ami meg is visel mert nagyon hiányoznak de ettől még barátok vagyunk,mert egy igazi barátságban mindent átvészelnek a felek és megpróbálnak minden nehézségen túljutni.Keveset beszélünk mégis barátok vagyunk mert tudjuk hogy most nehéz időket élünk meg de ha teszünk ellene jobb lesz.Barát az aki mindig melletted van bármilyen helyzetben is légy,és ha nem találnád önmagad vagy elfelejtenéd ki vagy akkor emlékeztet és visszatérít arra az útra amin lenned kell és segít neked.Szörnyű magányosnak lenni,aki azt hiszi hogy barátok nélkül boldog lehet,egy csodás dologról marad le.Nem fog megszakadni a barátságotok,csak beszélgessetek és biztosítsd az iránta érzett szeretetedről.Próbáld meg elengedni a féltékenységet és gondolj a lehetőségekre mert csak úgy tudod kihasználni őket.Nem kell egyedül cipelned mindent,azért vagytok ott egymásnak hogy segítsétek és támogassátok egymást.A szerelem meg majd elfog jönni idővel.Ne keresd majd megtalál magától,mert ha keresed távolodik ha távolodsz közeledik bár ezt csak mondják de ha túlzottan keresed nem veszed észre azt ami az orrod előtt van.Sőt inkább most a sulira koncentrálj mert azért egy kapcsolatot sem könnyű fent tartani főleg amíg el vagy halmozva mindennel.De egy barátságot vétek lenne egy szerelem miatt elveszíteni persze a szerelem is fontos de akkor meg kell találni az arany középutat.A barátság bizalmon,a megélt élményeken alapul nem csak fellángoláson.Engem is sokat piszkáltak,de másokkal nem kell foglalkozni,mert normális ember nem rombolja le a másikat.Nem benned van a hiba ha ok nélkül bántanak csak nincsenek rendben magukkal.Gondolj arra ha Pestre költözik akkor ha apukádhoz mész ott is sokat találkozhattok és ne engedj el egy ilyen jó barátot.Mindenkinek az élete más tempóban vagy ritmusban halad,de megtalálhatjátok a közös szálat ami ha messzebbre is sodor titeket az élet egymástól, összeköt benneteket.Ne szomorkodj,te is tehetséges vagy,szerencsés mert egy ilyen barátod van és nem csak azért mert eleve te is csodás vagy és megvan a benned rejlő képesség,csak lehet veled később történnek a jobb dolgok de arra meg megéri várni :) Megértem hogy szükséged van szeretetre és szeretnéd megtapasztalni milyen lehet amikor egy fiú szeret odaadóan.Ez is elfog jönni :) Gondolj bele,mérlegelj melyik milyen hatással lesz rád és mennyit ér és melyikkel jutsz előrébb:Jobb ha marcangolod magad vagy pedig inkább teszel,örülsz a barátságnak,annak hogy vannak lehetőségeid?:) Mindent érdemes átgondolni és nem szabad hogy a rossz hangulat ennyire úrrá legyen rajtad.Mindig van kiút,mindig voltak,vannak és lesznek barátok és lehetőségek.Ezért élünk,hogy tapasztaljunk,küzdjünk,szenvedjünk,boldogok legyünk.Mindennek eljön az ideje:)
Sajnálom hogy ilyen hosszú lett de muszáj volt kiírnom magamból:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!