Mit tegyek ebben a nyomasztó helyzetben?

Volt már olyan többször is, hogy éreztem valamit egy lány iránt (vagy csak tetszett, nem tudom, hogy minek lehet nevezni), de minden esetben jól ismertem a lányt, és tudtam, hogy nem felel meg az elvárásaimnak (intelligencia, intellektus, belső tulajdonságok szempontjából), ezért ezek a lányok nem jelentettek nagyon sokat számomra, és egyiknél se kezdeményeztem.

Amúgy az elvárásaim nagyon magasak, furák, és ismerve a (de)generációmat nem gondoltam, hogy 23-25 éves korom előtt találhatok olyan lányt, aki korban is megfelel, meg az elvárásaimnak is. De az is felmerült bennem, hogy olyan magasak ezek az elvárások, hogy ez igazából egy, csak a fejemben létező ideál, és soha nem találok ilyet.

Aztán találtam. Nem volt első látásra szerelem (nem is hiszek benne, hogy hosszútávon az ilyenek jól működnek), de azért tetszett valamennyire már akkor is, mikor még nem ismertem. Miután megismertem, meg már tudtam, hogy ő a nagy Ő (ebben sem hiszek, úgyhogy inkább azt mondanám, hogy ő az a lány, aki szinte teljes mértékben megfelelne nekem, akivel nagyon illenénk egymáshoz), és valószínűleg többet soha a büdös életbe nem fogok ilyen lánnyal találkozni. Ő viszont eléggé ellentmondásosan viselkedik velem. Egyrészt úgy viselkedik, mintha nem érdekelném, másrészt meg... nem teljesen úgy. (Ha azt akarjátok, hogy bővebben írjam le, írjatok privátot, mert nem akarom, hogy ő is olvassa.)

Mit tegyek? Mint mondtam, semmi tapasztalatom nincs, még senkinél nem kezdeményeztem.

Honnan lehet tudni, hogy érdeklem-e, és ha igen, csak barátilag, vagy sem?

Hogyan keltsem fel az érdeklődését?

Nagyon nem akarom elrontani!

Mit tegyek, ha nem sikerül, hogy dolgozzam fel a kudarcot? Mondom, ilyen lányt többet soha az életben nem találok, és ezt nem az érzelmeim mondatják velem, hanem a tudatom.

16/F