Mit tegyek ha a suliban sok nálam idősebb srác bámul?

Az egész egy incidenssel kezdődött. A barátnőmmel éppen a büfébe tartottunk, amikor arra lettem figyelmes hogy pár srác mögénk állt és sugdolózni kezdtek.Nem akartam különösebben foglalkozni vele. Gondoltam, biztos nem rólunk van szó...Á! Egyszer csak valamelyik megfogta a fenekem. Igen!!! Én meg mint egy törékeny kislány bepánikoltam, szóltam a barátnőmnek hogy rosszul vagyok (persze nem voltam csak valamilyen indokkal el kellett hívnom), kiálltunk a büfésorból, majd elmeséltem neki mi történt. És ha még ez nem lenne elég, elmentünk a tesicuccomért az osztályunkba, s mire visszaértem egy csapat srác, 10-11.-esek fütyülni és hűűűű-zni kezdtek. Gyorsan összekaptam a cuccom és húztam haza. Borzalmas volt az egész. Biztos vagyok benne hogy valami pletyka terjengett rólam. Attól a naptól fogva megváltozott az életem. Rettegtem. Félni kezdtem az emberektől, vajon mit terjesztenek rólam, ki tudja még? Miről tehetek én, miért érdemlem ezt? Aztán bumm, be is igazolódott a félelmem. Már nem csak az a társaság a büféből, hanem pár végzős és szétszórtan más más osztályból emberek kezdtek el bámulni. De olyan szinten hogy egy folyosón amin 50 gyerek van kb., pont engem és a barátnőmet néznek. És ami a legundorítóbb talán hogy aki megfogta...szóval igen, ő, neki már egy ideje barátnője volt, és még mindig járnak. Szóval rájöttem mekkora féreg! A barátnőjének meg nem szólhatok mert nyilván nem hinne nekem. Nem is érdekelnek őszíntén, nem avatkozok bele,csak a csajt sajnálom. Viszont remélem hamar kinyitja a szemét a csaj és meglátja milyen ember valójában a barátja. Visszatérve, néhány pasi már mielőtt ez a tapizás lett volna az előtt is nézett, de csak mert mi is néztük őket kis ártatlan fiatal álmodozó kislányokként, milyen helyesek, a barátnőmnek tetszik is az egyikük, aki a mai napig ő is minket néz. És néz. És nem értjük miért. Miért nem jön oda és mondja meg miért néz vagy egyáltalán mi olyan érdekes? Ha meg a tapizós dologról lenne szó, vajon tényleg elterjedt hír? Nem terjedhetett hisz akkor a barátnője tudna róla, nem én hiszem hogy nem a tapizós dologról van szó. Valami másról. Nem tudom miért van ez és most tiszta szívemből mondom, bárcsak elvegyülhetnék a tömegben, nem akarom hogy nézzenek, nem akarom hogy mindenki engem figyeljen. Már lassan el sem merek menni egy folyosón mielőtt körül nem néztem volna. Egyszerűen fenekestül felfordult az életem. Azt kívánom, bárcsak tiszta lappal kezdhetném az életemet. Egy teljesen új világba ahol újra én vagyok a csendes visszahúzódó lány, aki végre nem attól retteg minden nap mi fog vele még történni. És ami még ennél is rosszabb, amikor visszaeszmélek a jelenbe és rájövök hogy ez a valóság, még mindig bámulnak. Odamenjek és megkérdezzem miért néznek? De nem merek, ők végzősök én meg csak 8.-as. Nem is ezért nem merek csupán ilyen vagyok, nem lennék rá képes kábé odamennék és lefagynék, nem mernék megszólalni az meg még cikibb lenne. Ahj, segítsetek megérteni mi folyik ebben a világban amibe belecsöppentem, és hogy van ebből kiút?