Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit csinálnátok ebben a helyzetben?
Van egy lány, akibe szerelmes vagyok kb. 8 vagy 9 hónapja, és Ő tudja ezt. Azt mondta, hogy örül neki. Szeret velem lenni, jó barátok vagyunk. Örül neki hogy megismerhetett engem, mert szerinte egy csodálatos ember vagyok, nincs több ilyen ismerőse. Sokszor szoktunk facebookon beszélgetni, és találkozni a suliban és sulin kívül. Nem az osztálytársam, hanem az évfolyamtársam, és szinte minden nap látom. Ő nem hiszem, hogy érez irántam valamit. Szóval barátok vagyunk, nincs köztünk több, mint barátság.
Na de: A jövőről elkezdtünk beszélgetni, azt mondta, ki akar menni életszerűen Amerikába 3-4 év múlva, talán családot is szeretne ott. Nekem ez ugye nem esett túl jól, depizek már ez miatt több napja- megmondtam neki, hogy ideje túllépnem rajta. Ő erre azt mondta, hogy még ne, mert szinte minden nap látom, és nem fog menni. Én: Ezt a pár hónapot kibírom (végzősök vagyunk, aztán a szakma után megyünk érettségizni), majd átmegyek valamelyik iskolába érettségizni levelezőn.
Ő erre: Ne menj. Én: Miért? Ő: Nem marad barátja, és egyedül lesz.
Én nem tudom akkor túltenni magam rajta, ha minden nap látom. De ha elmegyek abból a suliból, akkor egyedül lesz, és én nem szeretném elveszíteni a BARÁTSÁGÁT, mert nem minden utca sarkon találok ilyen szép, rendes, tényleg normális, okos nőt. Az iskolapszichológushoz nem akarok elmenni, mert ő is járt már ott, és az anyámmal sem szeretném megbeszélni ezt, mert az nekem kínos lenne... Bár lehet, hogy Ő tudna segíteni a legtöbbet...
Lehet, hogy most hülyének fogtok nézni, de én érzelmileg nagyon instabil vagyok, az apámat is elvesztettem, meghalt. Nem szeretnék még egy embert elveszíteni, mint barátot..
Decemberben leszek 19 éves, és ez idő alatt még egyszer sem történt velem ilyen..
Köszönöm!
Ahj, te drága! Biztosan el kell mennie Amerikába? Ha igen, akkor azért biztosan tudtok beszélni Skype-on, vagy valahol, és azután hazajön. Szerintem ne hagyd ott. Biztosan neki is nehéz, addig még bármi megörténhet. Az utolsó pillanatig reménykedned kell.
Részvétem apukád miatt. Nem kell, hogy több embert elveszíts.
Szerintem anyukáddal is nyugodtan beszélgethetsz. Ha csak annyit mondasz, hogy a barátnőd elmegy, és nem akarod, mert nagyon hiányozni fog, szerintem annyiból is érteni fogja, és segít. Az anyukák amúgy is mindig olyan boldogok, ha a tizenéves fiuk beavatja őt az érzéseibe. Nyugodtan támaszkodj rá. :)
Ha tudok, én is bármikor szívesen segítek, vagy meghallgatlak.
Sok sikert, nagyon szurkolok! 16/L
válasza:Akkor fogsz tudni túl lépni rajta, ha nem próbálod, csak sodródsz az árral, bulizol, és ott megismersz valakit.
Én ugyanilyen helyzetben voltam sokáig, szerelmes voltam, de ő csak barátnak tartott. Aztán sok apróbb, és nagyobb véletlen által megismertem egy lányt, akivel elvoltam egy darabig, aki mellett eltudtam felejteni őt, csak erre a barátságunk ment rá :/ Aztán a kapcsolatomnak is vége lett, és visszagondolva hihetetlen bunkó vagyok, mivel otthagytam egy barátot... Ezt próbálom kijavítani jelen pillanatban, de teljesen úgy érzem magam, mintha ismeretlen lenne, nem merek írni sem neki, meg semmi, csak ha nagyritkán összefutok vele, akkor beszélek vele 2 mondatot, és inkább odébb megyek, mert szégyellem magam... Teljesen jogosan........
Egy a probléma.. Azt veszem észre, hogy szeretem még mindig, de nemtudok megint semmit tenni...
Annyit tanácsolnék, hogy NE! próbáld meg elfelejteni, mert tényleg nem fog menni.. Én is megpróbáltam, egy ideig ment, de az én esetemben reménytelen :/ű
Nemtudom, hogy ezzel tudtam-e valamit segíteni, döntsd el te, hogy mi a helyes. Ez az én történetem, én szerintem a helytelen utat választottam.
16/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!