Miért küldik barátzónába a normális fiúkat?

Mert nincs bennünk kihívás, túl uncsi egy olyan pasi, aki mindig csak jó, és aranyos, szereti a lányt.

Némelyiknek az kell hogy megalázzák, semmibe vegyék, néha kell egy-két pofon.

Van a másik kategória amelyik tagadja hogy a pénzért szeretik őket. De azért jól esik külföldre menni, jól esik drága szép rucikba lenni, az sem gáz ha szép nagy esküvő lesz. Lehete villogni. Az már más hogy nem őszinte a kapcsolat.

Persze a kivételnek tisztelet, csak hogy egyet sem ismerek.

Ahogy írták, azért, mert a férfiideál a macsó, vagány, erőszakos, kötekedő "domináns" férfi. Aki nem ilyen, az unalmas meg mulya. A friendzóne-ba kimondottan azok a férfiak kerülnek akik normálisak, műveltek, visszafogottak. A nőknek egyik se kell, de a szimpátiájukat meg a rajongásukat azért elfogadják...

A felszínesség az oka.

Mert a normális fiúk csak 1 barátnak jók, nem A barátnak.. :')

Mivel ha nem vagy tapló, nem azt érzékelteted a lányokkal hogy te alfahím vagy, hanem hogy 1 félős kisfiú, az meg 1 lánynak sem kell..

Hiába mondják a lányok hogy nem így van, DE! KŲŘVÁŘA ÍGY VAN.. :')

Vagyis nekik csak a paraszt, fąşžķąłąp fiúk kellenek.. :)

Nekem van egy lány barátom, most kerek perec elmondom hogy szerelmes voltam belé, de idővel amikor jobban megismertük egymást de még nem jöttünk össze már én akkor örültem hogy a barátzónába kerültem mert mint barát jó vele elhülyéskedni és mint barátnőt nem tudnám szeretni, pedig csinos lány, kedves meg vicces is, de néha vannak olyan dolgai amiket nem tűrnék el egy kapcsolatban. Már 7 éve ismerjük egymást ez idő alatt elég sok kapcsolata volt és mindegyikbe a nagyon buta, és felvágós de buta pasikat szedett össze, a pasijaiból külsőségre elég vegyesek voltak volt köztük, vékony gizda, volt köztük nagyon kövér meg volt köztük nagyon átlagos kinézetű. De alaptermészetbe mindegyik olyan volt meglátásom szerint aki nyalt neki mint a kiskutya szó szerint papucsok voltak, amint fütyült nekik a csaj ugrottak. Persze ezt velem is megpróbálta eljátszani amikor még udvaroltam neki és össze akartam vele jönni, csak én az a fajta ember vagyok aki lovagias meg udvarias, de nem ugrok minden füttyszóra. Akkor is példának írom le, volt amikor nála voltam filmezni és mondta ahogy menjek el bevásárolni nekik ad rá pénzt meg listát de ő nem jön mert neki nincs kedve. Én meg vissza válaszoltam hogy "Az anyukád nem azt kérte tőled hogy engem zavarj el, és nélküled vásároljak be, téged akart elküldeni én maximum elkísérlek" Persze ő boci szemekkel nézett rám, de én mondtam hogy vagy jössz velem vagy nem lesz ebből semmi. Persze ment a sértődés meg a duzzogás pár nap után elfelejtette persze. Akkor jött még az hogy kössem be a cipőjét mert nem akar szoknyába lehajolni a téren pedig nem kellett volna lehajolnia meg semmi elég ha leguggol és kész. Másrészt ami nagyon papucs volt tőle hogy meg akarta szabni hogy mennyi fagyit és milyet vegyek MAGAMNAK a saját pénzemből. Én akkor küldtem őt el a francba hogy ez így nem pálya ám és én neki engedtem amennyit és amilyet ő akart mert én hívtam meg, de azért ne szabja meg nekem miből és mennyit veszek a saját pénzemen. Én már akkor tudtam hogy mint haverok jól kijövünk de mint szerelmes pár nem.

De volt sok lány akik már a barátzónába küldtek, de velük hamar megszakadt a kapcsolatunk. Egyiknek se ugrottam akkor amikor ő fütyült. Volt aki kihasználta hogy szerelmes vagyok belé, és ugráltathat, csak ott szúrta el hogy el akart hívni kutyát sétáltatni a város másik felére és van 20 percem odaérni úgy hogy biciklivel is jó 30 perc kell mire odaér az ember. De volt már olyan nővel is gondom akibe veszettül szerelmes voltam, és bár neki se engedtem hogy ugráltasson, de ő volt az egyetlen aki nekem megadta azt a tiszteletet amit mindenki megérdemel, ő kedves volt velem, sokad adott, segített amikor bajban voltam, mellettem állt, pedig még a legjobb lánybarátomra se számíthattam 100% ban mindenre. Na most az a lány engem nem akart ugráltatni meg hülyíteni sem, ő nekem elmondta hogy azért akar csak barátként mert túl normális, túl kedves, de nem az a nagyon nyalós típus vagyok, normális vagyok, tisztelem őt, és mondta hogy mint barátként nem akar elveszíteni ha esetleg szakítanánk. Ő is szerelmes volt belém, a jellemem miatt, de végül kiderült hogy simán összejöhettünk volna csak azt nagyon sokáig nem vallotta be hogy a külsőm zavarta őt. Ő is nagyon imádott engem, szeretett is, de félt attól hogy mi lesz ha komolyan haladunk előre eljön a szex is és meztelenül meglát és nagyon nem fog kívánni pedig szeret meg imád. Ő bevallotta hogy neki sajnos a külső is fontos, és ezért nem tud 100% osan szeretni de mint barátot akar.

Persze én akkor nagyon megharagudtam rá, nagyon megbántott, de értékeltem hogy korrekt módon elmondta nekem a dolgokat, de ettől független tudtam én hogy van amit nem mondott még el direkt vagy titkolt. Végül kid is derült nála is hogy jellemre talált magának egy ugyanolyan pasit mint én, csak ő sportos volt, izmos, nem az a kigyúrt kategória, de volt rajta azért izom, és persze igen tehetős volt. Igaz nem tellett neki BMW-re meg nagyon drága holmikra, meg érintő képernyős telefonra, mert akkoriban kezdtek még csak bejönni ezek a telefonok. De volt pénze a srácnak a drága bulikba is eltudott menni és persze a srác fesztiválra is azért eltudta vinni amire én nem tudtam volna.

Persze azóta már megismertem egy sokkal normálisabb kedvesebb de nálam idősebb lányt. Én akkor közel 21 évesen összejöttem az akkor 26 éves barátnőmmel.

Első barátnőm akkor én nagy változáson mentem keresztül, lefogytam meg sportoltam, és jobb munkát találtam magamnak. Sokat dolgoztam érte mert hiába a jó belső sajnos a külső is fontos. És a mostani barátnőmnek akivel nagyon szeretjük egymást mutattam a régi képeimet és mondta hogy akkor ő sem jött volna össze velem. Jellemre engem akart de ő bevallotta hogy régen 15-20 évesen a nagy dumás, tahókra bukott akik sokszor csak elnyomták őket, épp azért mert agyalhattak rajta hogy vajon mi lesz meg ugye az izgalom meg a bulik. De amióta felnőtt és lenyugodott komolyra vágyott, én jöttem így a képbe. Ő bánja hogy nem ismert meg akkor engem amikor nagyon csalódott a volt párjába mert ugye ő exe már komolyabb fajta volt és ő is komolyat akart csak az exe csinált pár hülyeséget amiért megutálta egy életre, és itt nem a megcsalásról van szó. De a barátnőm imád engem mert jellemre az álmai pasija vagyok hogy végre normális, kedves, de bolondos, hülyülős fazon vagyok. És nekem sokan mondták hogy annyira komoly vagyok főleg régebben hogy nekem 25 év felettieknél kellene próbálkoznom akiknek már a komolyság kell. És ha azt vesszük elsőre összejött.

Nincs olyan, hogy "baráti zóna".

Leszavazhattok, de tapasztalatból mondom, hogy ez csak egy kifogás arra, mert nem mertek tökösek lenni.

Én is ebben az álomban éltem, hogy azért kerültem én is a baráti zónába, mert túl kedves vagyok, normális stb.

De nem. Azért, mert voltak és vannak hibáim, amiket észrevettem és ezeken megpróbálok javítani.