Asszem a lenti iromány nem igényel kommentárt. Bárkitől bármi vélemény? (címe nincs)

Megláttalak szép is voltál,

Féltem szólni, te sem szóltál.

Nem érdekel ha kinevetnek

Én vagyok hülye, de szeretlek.

Teltek a napok, a hónapok, évek.

Én minden napomon láttalak téged.

Majd intéztem néhány szót neked,

És a barátod lettem. Mit tegyek?

Barát barátod nem lehetek!

De most ez ellen mit tehetek?

Nem érdekel ha kinevetnek

Én vagyok hülye, de szeretlek.

Megesett néha hogy rám mosolyogtál

A csuda se tudja hogy pont mit akartál

S van mikor engem bámulni látszol,

Mikor a hiú reménnyel játszol.

Múlt az idő, de te nem múltál.

Szívemben folyton fel-feldúltál.

Nem érdekel ha kinevetnek

Én vagyok hülye, de szeretlek.

Most mond mit csináljak? Kicsit szar ez a helyzet.

Tudom, jó volna győzni, de mi van ha vesztek?

Úgy élhetünk együtt, még két évig,

míg le nem tesszük az érettségit.

Hogy kínosan vagyunk ha mind a ketten,

bent kell hogy legyünk egy kis teremben,

az órára figyelve okosan

nem érezve magunkat kínosan.

S annak bizony sok híre marad

Ha a csúf kutya cserkész szép madarat

Mer' mi van ha tényleg kinevetnek

Ha elmondom neked hogy szeretlek.

Egy pondró vagyok. Igen, igen tudom.

Csak az én hibám, hogy így gondolkodom.

De mit kezdenél a szerelmemmel,

te aki szép vagy mint a mesében kell?

Minek kéne neked a gnóm?

Mi legszebb bennem tán még a szóm.

De az is el szál a sebes szélben

S maradok, én meg a csúf kis képem.

Bár hosszú az élet meg nem mondja senki

Hogy vajon fogok-e én még mást szeretni

Vagy te lettél nekem előre írva,

csak én nem neked? Na az príma.

Most mit teszek én, a gyáva nyúl?

Ülök míg könnyem a földre hull.

Leküldöm, én az egereknek,

Hogy valaki tudja meg: szeretlek.

Hosszan mondhatnám még el a témát

de legyünk tömörek, félre a tréfát:

versben kérdem hátha így lehet szebb:

te mit gondolsz arról, hogy szeretlek?