Hogyan tudnék elfelejteni egy nagyon rövid, de meghatározó kapcsolatot?

Sziasztok!

Megpróbálom röviden összefoglalni, de nem ígérem, hogy így is rövidre sikerül, szóval előre is köszönöm, ha végig olvasod.

Szóval:

Alapvetően nem szoktam soha ismerkedni, aminek főbb oka az önbizalomhiány volt. Tudjátok, az a tipikus kocka voltam, aki egész nap bent ült, +35kg felesleggel és nem csinált semmi mást.

Ez megváltozott, lefogytam(a -35kg lement), edzeni járok hetente többször, szóval 180°-os fordulatot vett az életem, aminek nagyon örülök.

Alapvetően olyan beállítottságú vagyok, hogy ezt nem szabad keresni és görcsösen hajtani, viszont rá kellett jöjjek, hogy nem várhatom a sült galambot csak úgy.

Ezek hatására elkezdtem ismerkedni, több-kevesebb sikerrel.

A lényeg annyi, hogy 1 lány volt, aki igazán megfogott, viszont a "kapcsolat" része (nem is nevezném annak, olyan rövid volt) nagyon rövid ideig tartott.

Viszont, mint mondtam, Ő volt az első lány, aki iránt elkezdtem érezni valamit, ezért nagyon meghatározó volt ez az egész, és a mai napig is az. Pont emiatt nehéz túllépnem.

Oké, hogy rövid ideig tartott a kapcsolat, viszont azt megelőzte jópár hónap ismerkedés, szóval nem egyik pillanatról a másikra ugrottunk bele ebbe. Sőt, ha rajtam múlt volna még tovább tartott volna, Ő szerette volna nagyon ezt az egészet, és mégis Ő vert át.. Mindegy, ezt hagyjuk, mert nem sajnáltatni akarom magam :D

Ez nyár elején történt, viszont még a mai napig eszembe jut, minden egyes nap.. Gondoltam, hogy nem fogom egyik pillanatról a másikra elfelejteni, és őszintén nem is szeretném, mert tényleg meghatározó volt olyan tekintetben, hogy Ő volt az első lány az életemben, viszont jó lenne már túl lépni rajta.

Próbáltam ismerkedni, de olyan erőltetettnek éreztem, és pár nap után meguntam, hülyíteni meg senkit sem szeretnék csak azért, hogy könnyebben elfelejtsem, de ez sem segített.

Minden nap eszembe jut, hogy milyen jókat beszélgettünk, és ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor hiányzik is ez, viszont már semmiképp sem próbálnám újra vele, mert, ami egyszer elromlott, az többször is elfog..

Nem könnyítette meg a dolgomat az sem, hogy a szakítás után is furán viselkedett. Amint kicsit elfelejtettem, előbukkant hirtelen. (Szó szerint hirtelen. Volt olyan, hogy az éjszaka közepén random a semmiből küldött képet magáról. (na, nem olyat))

Mit tudnátok tanácsolni? Kezdjek el nyitni mások felé? Tudom, hogy nem megoldás az sem, ha magamba zárkózok és 1 rossz élmény miatt nem kezdeményezek senkinél sem, de mindig eszembe jut, hogy "Mi van, ha megint megtörténik? Mi van, ha megint megbízok valakiben, de mindhiába?"