Miért viselkedik így, ha közeledni viszont nem akar?

Sziasztok!

Mielőtt belebonyolódnék a sztoriba, annyit szeretnék tisztázni, hogy számomra mindez nem egy probléma és nem is megoldást keresek, pusztán a véleményetekre vagyok kíváncsi, mert nem teljesen értem ezt a helyzetet.

Van egy fiú az iskolámban, aki többször is, egész évben - voltaképpen már korábban is - küldözgette a jeleket, hogy tetszem neki. Folytonosan kereste a társaságomat, beszélgetni akart, csipkelődött, belehajolt az arcomba, meg amikor mindkettőnknek dolga akadt megközelítőleg egy helyen, javasolta, hogy menjünk együtt, és egyéb ilyen visszafogott utalásokat kellene elképzelni. Nagyon sokszor gyerekesen hozta a tudtomra, például cinkelődött meg megráncigálta a ruhámat.

Az én hozzáállásom a dolgokhoz rendkívül egyszerű, összejönni sosem akartam vele, szimpatikus volt, de nagyon nehezen tudtam - tudok - vele szót érteni, egyszerűen nem vagyunk egy hullámhosszon. Viszont mivel épp egyikünk sem volt kapcsolatban meg egyébként sem volt vesztenivalóm, nyitottam felé, úgy voltam vele, legfeljebb kialakul, egy próbát megér. Példaképpen amikor ismét egymáshoz közel eső helyen volt dolgunk, javasoltam, hogy menjünk megint együtt. Mondta, hogy oké, mindenképp, megígérte, hogy majd keres, de végül nem tette. Erről ennyit akkor, gondoltam én, és innentől kevésbé foglalkoztam vele, úgy véltem, nem elég bátor ahhoz, hogy komolyan közeledjen.

A későbbiekben írogatott is nekem, kedvesen válaszolgattam neki, végül mindig megszakadt a beszélgetés, mert teljesen random témák közepén egyszercsak rendszeresen eltűnt. Megnézte az üzenetet, és nem válaszolt, de aztán ugyanúgy kereste a társaságomat meg folytatta a bolondságait. Adtam neki még egy esélyt, javasoltam, hogy üljünk össze beszélgetni, mert rég társalogtunk egy jót. Erre rögtön reagált is, mondta, hogy valóban kéne beszélgetni, mindenképpen kerítsünk rá lehetőséget. Majd hozzátette, hogy mostanában viszont nem annyira ér rá, majd keressük egymást később. És a magam részéről én itt le is húztam a rolót, kicsit meguntam ezt az örökös körforgást: nyitok felé, visszahúzódik, békén hagyom, megint jön utánam. Nemsokára ismét keresett, próbáltam udvarias maradni, így fenntartottam a beszélgetés látszatát, amely aztán általa újfent megszakadt.

Miért jó ez neki? :D

19/L