Normális hogy 2 hónapja szakítottam a barátnőmmel, és sokat gondolok rá de nem érzem hogy hiányzik ? Vele volt eddig a leghosszabb kapcsolatom 1- évig voltunk együtt.

Amennyiben már volt előtte is barátnőd (pláne ha több is), akkor - egyéntől függően - a szakítást könnyebben élheted meg, ám ennek átka az, hogy a továbbiakban már nehezen kötődsz egy újabbhoz, könnyebben szakítasz vele, vagy csalod meg. Ezzel azonban a legtöbb esetben súlyos traumát okozol annak akit elhagytál. Az ilyen trauma megváltoztatja az ember személyiségét, anélkül, hogy az észrevenné, s egy idő múltán még maga is elhiszi, hogy kiheverte a dolgot. Az is lehet, hogy te is ilyen traumát követően váltál ilyenné.

A szexkapcsolat - hormonális támogatottsággal - egy erős és megszüntethetetlen kötődést okoz (talán éppen ezért gondolsz még sokat rá), és a szakítást nagyon fájdalmassá teszi. Talán még annál is nagyobb lehet a fájdalom, mint amikor egy anya elveszti gyerekét. Mindkét esetben - csak más érzelmi dimenzióban - ugyanaz a hormon, azaz az oxitocin működik közre egy kötődés kialakításában, csak a szexben a teszi kapcsolat, míg az anyánál a szülés és a szoptatás generálja az extra nagy mennyiségű oxitocint, melynek másodlagos hatása (kötődés) az agyban érvényesül (elsődleges hatás: simaizom összehúzódás - méh, tejcsatornák ill. prosztata a férfinál).

Ám az is lehet, hogy kötődési problémád van, hogy nem kínoz annyira az elválás, ez azonban a gyermekkorból ered, olyan szülői viselkedés által, amelynek ilyen hatásáról gyakorlatilag senki sincs tájékoztatva, és nem tekinthető egy anya/apa benne vétkesnek (gyakran ezt a hibás viselkedésük nekik is a szüleiktől származik, akik így szintén vétlenek).

A mai fiatalokban megszaporodott pszichés zavarok azonban - a tévhittel ellentétben - nem betegségek, noha még a szakemberek is azt mondják. Mögöttük csaknem minden esetben egy mélyen húzódó szégyenérzet áll, amelyről talán még maga az egyén sem tud. A hibásan kialakult betegségtudat pedig fenntartja ezt a szégyent, és látszólag kezelhetetlennek tűnik az állapot, vagy hamar visszaesés következhet be.

Tudni kell, hogy a zavarokat olyan traumák okozzák, amelyre az egyén nem is emlékszik, vagy nem tudja, hogy az trauma volt. És ha gyerekkorban nem is volt trauma, egy felnőttkori bizony ugyanúgy előhoz akár személyiség zavarokat, sőt - és ez nagyon durva - maga a személyiségzavaros is mások traumáinak forrásává válhat. Azaz terjed mint egy kórokozó (jó tudni, hogy a napjaink világméretű történései is súlyosan traumatizálnak nagyon sokakat).

Az, hogy nem volt sokáig barátnőd, az inkább előny lenne, ám akinek volt már kapcsolata, az nehezen mond le a szexről, és más utakat keres magának. Egészségügyileg ez veszélytelen szokott lenni, ám nagyon hamar egy függőségbe csap át, és egyre újabb, és élvezetesebb, sőt egyre durvább módokat igényel a kívánt hatás eléréséhez. A tényleges női test - hiába a kívánság utána - már inkább zavaróvá, mellékessé válik, így amikor végre kapcsolatba kerül, már sokkal nehezebben hat az oxitocin, és sokkal tovább tarthat egy erősebb kötődés kialakulása. Sőt - mivel egy igazi függőségről van szó (ami akkor is az, ha nem merjük beismerni) -, hamar visszakényszerít a könnyebb élvezethez. Sajnos kb. 50 év tapasztalata gyűlt össze a világon a szexforradalom óta, hogy milyen nehéz otthagyni eme internetes pótszert, mert leszokni ugyanúgy lehetetlen, mint pl. a dohányról vagy az alkoholról. Ráadásul a megszabadulás időbe telik (ténylegesen min. 2 év!). Volt aki beszámolt arról, hogy a drogozást is be kellett fejeznie, de az könnyebb volt.

Lehet, hogy nem ebben van a probléma, s a többit is csak azért ismertettem, hogy mások is okulhassanak belőle, illetve hogy tudomásul vegyük milyen jelenségek tették tönkre fél évszázad alatt a civilizációnkat, amely most az összeomlás határán áll.