Mit érzek iránta,mert én már nemtudom? Szerintetek? Nektek volt már ehhez hasonló?

Egy osztálytársamat már évek óta nemtudom kiverni a fejemből. Régebben tetszettem neki,nagyon kedves és udvarias volt velem,kereste a tarsasagom mostmár inkabb mintha probalna elfelejteni,de látom hogy fel szemmel mindig engem figyel,irtózatosan zavarban van mellettem.

De mostanában lehet van egy rossz időszaka vagy nemtudom,de pl olyanokat csinál,hogy ha segítek neki vmiben próbálja figyelmen kívül hagyni,volt már hogy tesi órán többször is erősen meg ütött a labdával es annyit nem mondott hogy bocsi vagy állandóan parancsolgat. De nem vettem figyelembe mert annyira kedveltem,nem számított csak figyeljen rám.

De mostanában már másokkal is bunkó,sértegeti oket,okoskodik stb...és mikor látom hogy a nála gyengébb emberekkel így bánik mindig megvedem őket. Mostanában olyan sokszor fordult elő ilyen,hogy azthiszem meg utáltam őt,nagyon idegesít. Elhatároztam hogy amiben ő jó abban én is jó akarok lenni,hogy ne legyen olyan nagyképű,fogjon vissza magából.

Mondhatnám azt is,hogy én vagyok a tipikus csendes,visszafogott,titokzatos lany ő meg a laza,napszeru fiú,ezért senki nem mondja neki hogy fogjon vissza magából,senki nem mond neki ellent inkább jóba vannak vele.

Mi ketten tényleg nagyoon vonzódunk egymáshoz,mikor egymásra nézünk vagy egymáshoz érünk veletlenul megvan az a bizonyos erzes,és még mindig egész nap ő jár a fejemben,valamilyen szinten tényleg csodálom és szeretnék vele lenni,de meg akarom mutatni neki hogy nem olyan jó mint hiszi,szinte mindenben jobb akarok lenni nála és el akarom érni hogy ne legyen magabiztos(eddig még ezt csak akkor értem el mikor kettesben maradtunk).

Igazából én minden hibájával együtt elfogadnám,de mikor a gyengébb vagy a hozzám hasonló embereket sertegeti,úgymond irányítja,azt nem bírom elviselni.

Nem tudom eldonteni hogy gyűlölöm vagy szeretem?!