Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lépjek túl a nemi hátrányaimon?
Nem igazán tudtam jól megfogalmazni a kérdést, se a kategóriát kiválasztani, ezért előre is bocsánat, ha valaki nem érzi tisztának a szövegem. A lényegre is térek. 16 éves fiú vagyok, fontos kiemelni, hogy hetero. Nincs semmiféle szándékom arra, hogy nemet változtassak, mert tudom hogy lehetetlen. Hátrányban érzem magam fiúként és értéktelennek. Engem nem érdekel a pénz, a hatalom, így nem szeretnék olyan válaszokat kapni, hogy (De hát a férfiak vannak mindenhol vezető pozícióban a legtöbb esetben.). Úgy érzem, hogy fiú létemre nem érek annyit, mint egy lány. Olyan faék egyszerűnek érzem magam hozzájuk képest, tisztelem őket mindenért. Tisztelem, hogy kibírják a menstruációt, tisztelem őket, hogy szülnek, tisztelem őket, hogy anyukák lesznek és vigyáznak a családjukra. És nagyon irigy is vagyok. Irigy vagyok, mert ők szülhetnek, és fáj, hogy ilyen csodára én nem vagyok képes, CSAK egy apuka lehetek majd, így szerintem sosem lehetek olyan fontos majd a gyerekem számára, mint az anyjuk (ideális esetben). Amikor a barátnőm beszél a női dolgairól, egyszerűen egy semminek érzem magam, mintha nekem nem lenne semmi identitásom. Nehéz és furcsa is kimondani, de mintha irigy lennék arra (többek közt), hogy ő menstruál.
Pár napja volt a diákelnök választás az iskolánkba, és a DÖK tagok (én is) kampány beszédet tartottak a többi DÖKös előtt a választáson. Értelmes, őszinte dolgokat mondtam, szépen megfogalmazva, minden okom megvolt rá, hogy sok szavazatot kapjak... Aztán három lány együtt kiállt elmondani az ő tervüket, ebből csak az egyikük beszélt. A másik kettő vééééégig csendben volt, néha nevettek egyet... Mindketten több szavazatot kaptak, és volt aki be is vallotta miért szavazott rájuk: Mert szép lányok. Akkor úgy voltam vele, hogy én sosem lehetek boldog fiúként, pedig nem tehetek róla.
Ha van valaki, aki hasonló cipőben járt mint én... Le lehet ezt küzdeni? Hogyan? Vagy én örökre egy ilyen fura ember maradok? Kérek mindenkit hogy lekezelően senki se írjon, mint például hogy csak hülye vagyok, mert ez nekem már sok éves dilemmám és nagyon gyengén érint. Köszönöm előre is.
válasza:Vicc nélkül, majdnem elbőgtem magam. Annyira aranyos, hogy vannak még fiúk, akik tisztelik a lányokat, akiknek fontos a családjuk és ilyen fontos szerepet akarnak betölteni majd a gyerekeik életében.
De hogy a kérdésre válaszoljak, férfiként is kiveheted majd a részed a gyereknevelésből. Nem írja sehol, hogy az anyukának kell elvégezni mindent. Ha ott leszel mindig a gyerekeidnek, segíted őket, még talán fontosabb is lehetsz mint az anyjuk(főleg ha az anyjuk leszarom típus lesz vagy egyáltalán nem fogja érdekelni őt a gyerekek lelki világa).
Hidd el, hogy én jobban örülnék ha fiúnak születtem volna(nem vagyok transz). Egyszerűen utálom, hogy dudálnak az úton, vigyorognak, csak játékként tekintenek ránk, aki csak az ágyba jó, hogy lenéznek és azt mondják mi vagyunk a "gyengébb nem", hogy haza kell érni sötétedés előtt, nehogy egy sikátorban végezd. Amerikában meg még ott van a "dress code" Amit érdekes módon a lányoknak kell csak betartani, nem szabad látszódjon a vállad sem, a fiúk miatt. Mert nem, hogy ők fékeznék magukat, te kell másképp öltözz. De ők, hát nekik persze mindent szabad. A nadrág a seggükig le van folyva, a legtöbb póló nélkül járkál, focizik, akármi. Másik dolog ruhával kapcsolatban...ha olyant veszel fel ami több "testet" mutat, akkor egyből füttyöngenek, mondják "hogy megfektetném"(véletlenül se azt hogy tetszik nekem ez a lány), másikok azt hogy K*rva vagy, többi pedig nem bír magával és elkezd nyomulni, stb... Ha elkezded takarni a tested, akkor "de fiúsan öltözöl, legyél nőiesebb". "A fiúknak így nem fogsz tetszeni." Hogy miért? Egyszerű...mert a legtöbb legelőször a testet figyeli meg. mert arra mennek. Másképp a figyelmüket nem lehet felkelteni.(persze tisztelet a kivételnek). Le lehet pontozni, de mélyen belül ti is tudjátok hogy így van.
16l
válasza: válasza: válasza:Sziasztok! Köszönöm szépen az érdeklődést, már jobban vagyok. Pszichológushoz nem mentem, nem is mertem, meg rémlik valami olyan, hogy ha képtelen vagyok elhinni, hogy egy idegen segíthet, akkor nem is fog tudni. A barátnőmnek beszéltem erről nagyon sokat, most így visszagondolva ez elég fura, hogy pont vele beszéljek ilyenről, azt hiszem elég szerencsés vagyok.
És az előző mondatban benne is van a válasz, melyre ráleltem: szerencsés vagyok. Csak eddig nem hogy nem fogtam fel, sokkal inkább elutasítottam. És itt most nem olyanra gondolok, hogy szerencsés vagyok hogy van étel az asztalnál (noha azt is becsülöm), hanem hogy például a fiúk közt én az előnyösebbek közé tartozom, vagy hogy vannak jó barátaim, és ugyan ezek engem nem igazán érdekelnek, mivel hozzászoktam, próbálok mégis erre koncentrálni, hogy ezzel is erőt gyűjtsek.
Igen, szerencsés vagyok, mert van egy csodaszép és kedves barátnőm, magas vagyok, sportos, jól megy az iskola, stb.
Lehet nem vagyok nő, de ahogy többen is mondták a válaszolók közül, én is ugyan olyan fontos vagyok, mint a másik fél.
És itt most meg szeretném köszönni nektek, akik válaszoltatok, mert nagyon sokat segítettetek, és az estéken, mikor rám jött ez az érzés, fellapoztam a válaszaitokat, és még fel is fogom sokszor ha szükséges, szóval köszönöm mindenkinek.
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!