Csajok! Nektek mi jön be egy srácon? Hogy jobb ha leszólit az utcán vagy messengeren kozelít? Pl.

Inkább közelítés az utcán, mint messengeren.

Mert messengeren veszélyes ismerkedni, mert akár másnak is kiadhatja magát valaki.

Utcán meg szemtől szemben van az illető.

Mondjuk nem hiszem, hogy engem egy srác leszólítana.

Tudja szösz, élőben is van aki elsőre nagyon jól el tudja adni magát, de egyébként ha jobban megismeri az ember már azt is bánja, hogy valaha találkoztak, hazudni meg ott is lehet, nem csak a neten.

Szerintem inkább az számít, ahogy kezdeményez, hogy nem az sugárzik belőle, hogy tök mindegy csak nő legyen, és ha én nem reagálok kedvezően, akkor próbálkozik másnál, hátha...

Inkább utcán. A messenger nem túl biztonságos ilyen szempontból, nem tudom, hogy ki ül a képernyő mögött. Persze ha már láttam az illetőt az is más dolog, de akkor meg legyen benne annyi bátorság, hogy élőben leszólít.

Hiába hazudhat valaki élőben is, azt pl. mégse tudja beetetni, hogy egy 18 éves srác ha egyértelműen látszik rajta, hogy az 50-et súrolja. És személyesen lehet olvasni az illető testbeszédéből, hogy mik a szándékai. Úgyhogy élőben egy fokkal biztonságosabb, de kínosabb is ha elutasításra kerül a sor. Valamint az se túl szerencsés, ha éppen rohanásban vagyok, mert akkor nincs sok időm cseverészni.

#6-os vagyok. Nem feltétlenül a korára gondolok, hogy hazudhat benne.

Én már jártam úgy, hogy személyesen "ismertem" egy srácot, együtt vártuk a buszt, vonatot, sokat dumáltunk. Jó fej volt, kedves, családcentrikus stb.

Egészen addig, amíg egy közös ismerős csajjal beszélgetés közben ki nem derült, hogy egyrészt neki is udvarol, másrészt vannal eltérések (nem is kevés) a háttérsztoriban.

#9 Köszi, annyira nem bánt a dolog :)

Viszont ha nincs közös ismerős, vagy épp nem kerül szóba, nem derült volna ki időben, hogy gond van a sráccal.

Ha az ember tudja, hogy hazudik, vagy megbízhatatlan, agresszív vagy bármi, elkerüli, de sok esetben ez később derül ki, amikor már kapcsolatban vannak egymással az emberek. Van olyan kapcsolat függő ismerősöm, aki saját elmondása szerint imádja a gyerekeit, és nagyon sajnálja, hogy intézetben "kell" felnőniük, de ő egyedül nem tudja őket vállalni, apukának nem kellettek soha, a több éves kapcsolata meg nem akar saját gyereket sem, nemhogy másét nevelni, és a csajnak ez természetes. Ahogy szerinte a két, tizenéves kamasz fia is elfogadta a helyzetet, és egyáltalán nem is zavarja őket a dolog...