Szerintetek kezdjek "félni" saját magamtól?

Mindenek előtt tudni illik rólam, hogy ezidáig nem nagyon foglalkoztatott sem a szerelem, sem a szexualitás, de! Egy ideje (utólag visszanézve) azt tapasztalom önmagamon, hogy erről a nőről ábrándozok. Mutatok róla néhány képet:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Nekem személy szerint valamiért az utolsó kép a kedvencem róla, még ezek közül is, szóval a problémám: Egy ideje azt tapasztalom magamon, hogy erről a nőről ábrándozok, mégpedig úgy, hogy kiállnék ellene harcolni, még akkor is, ha péppé verne engem, a kimerítő edzés után pedig meginvitálnám őt a kedvenc fagyizómba vagy egy kávézóba, vagy akár csak egy mekibe, megismertetném vele a kedvenc helyeimet és jókat beszélgetnénk, nevetgélnénk, aztán egymás derekát átölelve sétálgatnánk egy békés kis parkban, megölelnénk egymást, netán egy arcra puszi vagy szájra puszi is lehetne és tovább már nem is nagyon merem írni, nem túl erkölcsös elképzeléseim vannak, de minden esetre azt kijelenthetjük, hogy hatással van rám az adott nő, olyat is elképzeltem, hogy küldenék neki egy csokor rózsát, ő pedig váratlanul becsöngetne hozzám és örök szerelmet vallana, mondván, hogy tudta, hogy én vagyok a "tettes", esetleg ölbe kapna engem és együtt gyönyörködnénk a naplementében, tényleg nem akarom a végletekig részletezni, de attól tartok, egy idióta kisgyerek vagyok, szerintetek mit csináljak? Mit gondoltok az agymenésemről?