Hogy legyen bátorságom vagy hogy mondjak le róla?

Sziasztok! Van már az életemben pàr éve egy srác, akivel általában nagyon vegyesek az érzéseim, s emiatt sokszor nem úgy viselkedek vele, ahogy azt kéne szerintem. Szó, ami szó, vonzódok hozzá, ha a közelembe kerül egy társaságban, nem tudok nem odafigyelni a jelenlétére. Voltak neki már konkrét kérdései, utálasai azzal kapcsolatban, hogy a barátságnál valamivel több lehetne közöttünk. Viszont én egy eléggé érzelemorientált, sokszor érzékeny lány vagyok, ő meg eléggé nyitott, lazán kezeli a kapcsolatokat, nem megbízható, komoly ilyen szempontból, és emiatt nem is tudom komolyan venni. Egyrészt nem tudom elhinni, hogy pótly@kon kívül, aki megkönnyebbülést okozhat neki olykor, bármilyen más kötődést is el tudna képzelni velem. Nem azt érezteti velem az önérzetem, hogy nem csak felületesen tudna hozzám viszonyulni. Másrészt, az észszerű okok ellen szólnak az érzelmiek, és az, hogy néha azt súgja a belső,kis hangom, hogy a kockázatokat félretéve, néha engedi kéne a csábításnak, elűzve a gátlásokat, és nyitni felé. Viszont ez valami, nem is tudom... Talán védekezési mechanizmus okán nem igazán sül el sose jól. Amikor szóba áll velem, közel sem tudok olyan bátorsággal szólni vagy cselekedni, ahogy az a fejemben lévő jelenetekben történik. Sokszor úgy érzem, hogy bunkó is vagyok, pedig nem akarok az lenni, de az, hogy félek attól, hogy az érzéseimbe férkőzzön és romboljon, elront mindent és ezt a fura kettősséget okozza: odamennék hozzá, folyton lesem, viszont amikor megjelenik eltolom magamtól, menekülök.

Az lenne a kérdésem, hogy voltatok-e ti már hasonló helyzetben? Azt tanácsoljátok, hogy bátor legyek és próbáljak meg nyitni vagy inkább távolítsam el magamtól? S ezek bármelyikét hogyan érjem el? Nagyon szépen köszönöm előre is a tanácsokat és a tapasztalatokat! Legyen szép napotok!

17/lány