Nem merem "megmutatni" a testem, mert félek, hogy mit gondolnak rólam. Miért van ez?

Az az igazság, hogy már nagyon frusztrál, hogy "szégyenlem" a testem és nem értem miért.

Az egész akkor kezdődött amikor elkezdtek nőni a melleim kb. 3. osztályban. Én ezt nagyon szégyeltem(idk miért), mert a többi lánynak meg nem és ez olyan ciki dolognak számított ezért 2 mérettel kisebb spoltmelltartókat kezdtem hordani, hogy leszorítsam a melleim, a legrosszabb 12 évesen volt, akkor kb csak a legbővebb pulcsijaimban jártam, de ez a szégyen érzet megszűnt olyan 13 éves koromra, mert addigra már mindenkinek nőtt. Középiskola kezdésnél szerencsére ezt már leküzdöttem és elkezdtem normál melltartót hordani és kezdtem megbarátkozni a testre simulósabb darabokkal is.

A fürdőruha kérdés viszont még mindig elég problémás, kis koromban oda meg vissza voltam a bikinikért és annyira vártam már, hogy nagy legyek. Na hát az az igazság, hogy két részes bikini nem merek felvenni, a push-uptól meg egyenesen félek. Amikor 8.as voltam, voltunk osztállyal strandon és a fiúk állandóan bámultak, az egyik osztály társam szó szerint oda jött hozzám és azt mondta jó a seggem (kb. akkor ez játszódott le bennem: !!!!????!?!?!??) ez igaz bók és sokan örülnének ennek, de engem ez valamiért felzaklatott és elmentem átöltözni. Ez már annyira idegesít, miért szégyenlem a testem, ha valójában elégedett vagyok magammal, de ha mások megbámulnak mindig rossz érzésem lesz. Erről eddig már pár barátnőmmel beszéltem, de mind kiakadt, hogy más örülne, ha úgy nézne ki mint én és, hogy ne hülyéskedjek már. Én is vágyom a haspólokra, feszülős ruhákra, mert tetszenek, de nem merek felvenni, mert félek, hogy mit gondolnak rólam, nem gondolják-e azt, hogy mutogatni akarom magam.

Az anyukámmal is beszéltem még régebben a mell kérdésről és azt mondta ez normális, hogy ilyen korban a lányok szégyelhetik, mert ez egy új, hirtelen változás.

De a legrosszabb akkor volt amikor egy nagyobb baráti társasággal a nyáron elmentünk Balatonra pár napra és egy sportot vettem fel egy feszülősebb felsővel, mert tetszeni szerettem volna az egyik fiúnak (az más kérdés, hogy egyáltalán nem éreztem magam komfortosan) és az este azt mondta, hogy többet kellene mutogatnom amim van, mert nagyon jó testem van. Annyira rosszul éreztem magam, zavarban voltam és úgy éreztem csak egy darab hús vagyok akit mindenki csak egy 10-es skálán értékelni akar.

A közösségi médiában se merek teljes alakos képet kitenni, mert félek, hogy mit gondolnak az öltözekemről (nem-e túl kevés vagy sok)

Nem történt velem soha zaklatás vagy hasonló, a szüleim szeretetben neveltek fel, van egy csodás bátyám is aki szintén mindig segít mindenben, barátaim is vannak. Inkább extrovertált embernek mondanám magam, talán ezért is van bennem ekkora megfelelési kényszer. De arra is tudok gondolni, hogy azt érzem, hogy felnövök és lehet, hogy ezt esik nehezemre feldolgozni, bár akik beszélgetnek velem mindig megjegyzik, hogy nagyon érett a gondolkodásmódom. Szeretek nevetni, szórakozni, nem nagyon lehet zavarba hozni, kivéve ha a testem szóba kerül, na akkor viszont végem.

Huuu, nagyon jó volt ezt leírni ide, nem várom, hogy átérezzétek a helyzetem vagy hasonló, de ha van pár gondolat amit hozzá szeretnétek fűzni a történetemhez vagy tudtok segíteni ebben a testkép dologban szeretettel várom!❤

17/l