Akik voltak távkapcsolatban, hogy jöttetek össze? Hogy oldottátok meg?

Szia! Nos én most leszek 18 és 3 éve távkapcsolatban élek a kedvesemmel (több, mint 200km) és megvagyunk, szeretjük egymást. Interneten imsertük meg egymást (nem társkeresőn!!)

Vonattal szoktunk leutazni, hol én hol ő. Sajnos tényleg nem olcsó, de nekem megéri, hogy lássam a szerelmem. Már meg is szoktam, hogy a keresett pénzemből sok erre megy el. Mi egymásnál alszunk a szüleink kezdetben nem örültek annyira a dolognak, hogy ilyen messze találtunk szerelmet, de most már minden oké, támogatnak minket. Én dolgozok suli mellett plusz amit ajándékba kapok pénzt ümmepekre abból utazok. Szünetben és hétvégéken utazunk, vonaton szoktam leckét írni.

Aki próbálkozni akar vele ne adja fel! Nagy szerelem kell hozzá, de ha kitartotok menni fog! Semmiképp nem érdemes ilyesmiért szakítani, ha tényleg szerelem, először nehéz lesz, de egyre könnyebb, hozzászoktok.

Mi is megszoktuk már. Várjuk, hogy ha kijárjuk az iskolát összeházasodjunk és összeköltözzünk, és minden nap együtt legyünk.

Ha valakinek van kedve távkapcsolatról beszélgetni írjon priviben!

No, akkor a sok idiótával tegyünk tisztába pár dolgot.

2021 van, internet, ugyanúgy tudsz rajt ismerkedni, és az érzelmek nem távolság alapján jönnek.

Az is egy nagy ökörség, hogy tini korban nem működik.

“Pénzigényes”. Minden kapcsolat pénzigényes, nem tökmindegy, hogy a párodnak, aki a szomszéd utcában lakik, veszel valami méregdrága szart, vagy a távol lévő pároddal ezt utazásra költitek, hogy láthassátok egymást?

Jöhetnek a negatívok, de épp ebben a helyzetben vagyok, nem 100km, mindketten tinik vagyunk, mégis megvagyunk.

Akik pedig távkapcsolatban vannak, nekik fel a fejjel, kellő kitartással, és szeretettel mindent meg lehet oldani, és ha belátható időn belül tudtok csökkenteni a távon, akkor ne szalasszátok el...