Féltetek ismerkedni?

Nem, én mindig "harcoltam" azért aki tetszik, engem ez éltetett, bátorított, de a szerelmem mégse így ismertem meg, ő csak úgy jött és megjelent, vele minden olyan gördülékenyen ment, mintha mindkettőnket egymásnak szántak volna. Az előtte ért fájdalmak, szomorúságok pedig csak megerősítettek és megtanítottak dolgokra, amiket majd a jövőben hasznomra válnak.

Nem. Kellene?

Nem félelemnek mondanám, inkább annyiszor átgondolok mindent az ismerkedés előtt, hogy a végén mindig ott jutok ki, hogy úgysem lenne belőle semmi, ezért inkább bele sem kezdek. De ha éppen tartok is valamitől, inkább attól, hogy a szerelem miatt majd egy kis pirulós nevetgélős leánykává válok, aki követi a fiút mindenben, nem a visszautasítástól. Az úgyis meg fog történni valamilyen formában.

Nálam az a probléma hogy anélkül hogy szeretném, túlságosan is beleélem magam. Pl most fent vagyok tinderen és a múltkor egy srác megadta a számát, beszéltünk is párszor, írogattunk, aztán semmi. Persze megnézte amiket posztoltam 🤦🏻‍♀️ az a gond hogy ez fájt, elhitette velem hogy talán lett volna rá esély hogy valami köztünk kialakuljon. Utálom ha ghostolnak, ezért mindig mondom hogy inkább mondják meg ha nem akarnak velem írni...