Hogy koptassak le egy fiút, úgy, hogy ne bántsam meg, de többet ne érdeklődjön?

Osztálytársam az illető, ez megnehezíti a dolgokat.

Az a helyzet, hogy egyszerűen nyomaszt, amikor a környezetemben van, rosszul érzem magam, amikor írogat, már a suliban sem érzem magam jól. Pedig nem rossz ember, csak annyira nyomul és annyira ellenszenves. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mikor ír rám újra, meg miket akar megosztani majd velem a suliban, hogy megint mellém akar majd ülni, szóval egyszerűen csak rossz a közeledése.

Teljesen mások vagyunk, és az igazság az, hogy ő egy ilyen állandóan ivós, cigizős, szerintem rettenetesen buta, másokat kierekesztő, fajgyűlölő valaki. Állandóan szitkozódik, mert neki minden milyen rossz, állandóan lenéz másokat, állandóan felháborító és tiszteletlen megjegyzéseket tesz, de sosem velem kapcsolatban. De folyton bámul, öt percenként rámír, szemétségeket beszél másokról nekem, amikre nem vagyok kíváncsi. Minden tekintetben rosszul vagyok tőle, de semmi olyat nem tett, aminek kapcsán ezt ki tudtam volna fejezni. Nem hívott randira, amire nemet mondhattam volna, nem mondott semmi velem szemben gáz dolgot. Mindenki tudja, hogy nem barátkozni akar, de semmi olyat nem csinált, amiből ezt egyértelműen le lehetett venni. Azt pedig nem tudom megmondani neki, hogy ,,nem akarom, hogy akár a barátom is legyél, mert ellenemre van a személyiséged, szóval csak ne szólj hozzám.’’

Úgy vagyok vele, hogy egyrészt nem akarom elítélni, mert mindenkit el kéne fogadnom, és esélyt kéne adnom, másrészt, aki velem kedves azzal én is igyekszem az lenni. Kedves is vagyok vele, bár nagyon tartanám a távolságot.

Még több mint egy évig együtt járunk suliba, nem akarom emiatt csomó ideig rosszul érezni magam ott.

Egy kicsit félek is tőle, pedig semmi rosszat nem tett, de annyira közel jön.

Ha nem írok vissza, rögtön jön, hogy haragszom-e rá, és nem tudom azt mondani neki, hogy igen, mert nem igaz, nem haragszom, csak azt szeretném, hogy békén hagyjon. Csak egyedül szeretnék lenni.

Azt akarom, hogy soha többet ne akarjon semmit tőlem, de semmiképp nem szeretném, ha emiatt úgy érezné, hogy ő nem elég jó... Mármint bármilyen taszító is számomra, úgy érzem nincs jogom bekategorizálni őt, elvenni az önbizalmát, csalódást okozni neki.

Mit tegyek?

Köszi:)