Fogalmam sincs hogy mi van? Hosszan lent. (Tényleg hosszan)

Szóval.

Van egy srác, akit még tavaly nyáron egy fesztivál szerűségen ismertem meg. Egy iskolába jártunk előtte is, de ő végzős volt, én pedig elsős gimis, szóval kb nem is tudtam, hogy létezol. Ott viszont nagyon jóban lettünk, egyik osztálytársammal bekerültünk a baráti társaságába, nagyon jól kijöttünk mindenkivel. A nyár további részében is összejártunk közösen, úgy kb hatan, jól összekovácsolódtunk. Aztán a srác elment egy másik városba egyetemre. A kapcsolat nem szakadt meg, így is talákoztunk, csak nem olyan sűrűn. Aztán ahogy telt a tanév egyre jobban szétesett a társaság és hárman maradtunk igazán. Ő, egy másik srác szintén a suliból, meg én. Év vége felé egyre többet talákoztunk már csak ketten, de nem volt sosem semmi köztünk, tisztán baráti volt a kapcsolat. Sokszor megdicsérte öltözkodésem, mondta, hogy milyen szép vagyok, stb. De közben igazából egy csomószor beszólogatott, meg heccelt, de teljesen baráti volt az egész. Olyannak mondanám a kapcsolatunk, mintha féltestvérek lettünk volna. Annyira nem talákoztunk sokat, nem is beszéltünk minden nap. (Ez egyénként most is így van) Aztán ennek a nyárnak a végén elmentünk iszogatni, ahol szóbajött egy lány, hogy mennyire szimpatikus volt neki, hogy valamikor találkoztak is, de hogy mekkora csalódás volt és hogy valószínűleg csak egy pár éjszakás kaland lesz belőle. Jobban belementünk a témába és végül én úgy értelmeztem a szavait, hogy ez igazából azért van így, mert ő másra vágyik, de az esélyes úgysem fog összejönni neki. Itt kicsit elgondolkoztam a dolgon, hogy mivan, ha én vagyok az, hiszen ezzel is sokszor poénkodott, párszor viccelődött azzal is, hogy majd úgyis elvesz feleségül, meg ilyesmik. De végül hamar elvetettem a gondolatot, mert igazából nem hasonlítok sem kinézetben, sem személyiségben az előző barátnőire. Meg hát ugye,jóval fiatalabb vagyok nála ő 21 én majdnem 17, valahogy úgy éreztem, hogy nem passzolnánk össze. Aztán múltkor egy buliban poénosan megkérdezte, hogy járnék e vele, mire én is viccelődve mondtam, hogy hááát. (Ergó nem) Szórakoztunk már ilyennel egyébként, és mindig nemmel válaszoltam, a téma le is volt zárva előtte mindig. Utána éreztem, hogy rosszul esett neki, sőt, még említette is, hogy tényleg komolyan gondolom? Amikor pedig gy kicsit ittas állapotba került, már azt mondogatta, hogy milyen rossz, hogy ő nem jelentek nekem semmit pasiként, és hogy semmi esélye nálam.

Úgyhogy most teljesen összezavarodtam. Valóban kedvelne vagy ezt csak az alkohol hozta ki belőle? Az elmúlt két napban nagyon sokat gondolkoztam ezen, és nem igen jutottam dűlőre. Tény, hogy nagyon sokat törődik velem, odafigyel rám, meghallgat, bókol, stb. Viszont én eddig annyira haverinak éreztem a kapcsolatunkat. De így utólag belegondolva annyi mindenre rá tudnám húzni, hogy valóban azért volt, mert tetszettem neki, bár szerintem ezt inkább csak túlgondolom.

És sajnos a saját érzéseimmel sem tudok dűlőre jutni, mert eddig sosem gondoltam kettőnkre egy párként, de nem is tudom, lehet mégis jó lenne. Nagyon kedvelem, de van pár dolog, amiben igazán nem az én esetem. Volt egy jópár egyéjszakás kalandja, meg egy pár barátnője is, néha igazán paraszt viccei vannak és részegen pedig elég kellemetlen társaság. (Én inkább a jókislány kategória vagyok. Ezért is nem értem, hogy ha lát, akkor mit lát bennem) De egyébként rengeteg szerethető dolog van benne, törődő, értelmes srác. És ha rágondolok mosolygok, szeretek vele időt tölteni. Az utóbbi két napban pedig ha hallom, hogy üzenetem érkezik rögtön ugrom reménykedve, hogy ő írt. Szóval igen. Félig nem szívesen jönnék össze vele, sok a negatívum, de a másik felem viszont úgy van vele, hogyha lenne rá esélyem, akkor talán belemennék a dologba.

Igazából nem is tudom mi a kérdés, csak dűlőre szeretnék jutni az érzéseimmel kapcsolatban és remélem, hogy itt valaki tud segíteni. Előre is köszi, már csak azért is, ha ezt mind végigolvastad. :D

16/L