Ez most ribis hajlam?

16 éves vagyok, még nem volt barátom. Udvarlóim voltak, vannak is, de kapcsolatot valahogy el sem tudok képzelni. Mármint, hogy csókolózzunk, kézenfogva sétáljunk, titkokat megosztva, teljes bizalommal beszélgessünk. Valahogy nem tudom elképzelni, megijedek attól, hogy meg kellene nyílnom így valakinek, és a barátaim, családom előtt felvállalni, mint a fiú, akit szeretek.

Ellenben vonz a szex. Tudom, ahogy leírom szerintem is könnyűvérűnek tűnök, pedig abszolút nem vagyok az, soha nem adtam be a derekam. De már kezdem úgy érezni, hogy vannak szükségleteim vagy hogy is mondjam, alapból korán érő típus voltam mindig, manapság meg ilyenkor már sokan élnek nemi életet. Néha elmerengek azon, hogy pl. az egyik fiúval, akivel pár hónapig kavartunk néha összejárnánk, mert kívánom szexuálisan, ellenben kapcsolatot nem akarok vele, mert nem bízom benne (csajozógép). Annyira összezavar ez az egész, mert félek, hogy ez a gondolkodás ki fog hatni a későbbi szerelmi életemre. Kinövöm? Amúgy teljesen normális értékrendem volt mindig, a barátaim nagyon rendesek, nem öltözöm kihívóan.

Privátokat NEM kérek!