Miért van az hogy Oroszországban a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek a 80-as évek európai diszkóegyüttesei (Modern Talking, Bad Boys Blue stb. ), míg máshol már teljesen feledésbe merültek?

Oroszországban minden zenének nagy kultusza van, a legnagyobb koncerteket is mind Moszkvában és Szentpéterváron tartották. Azt hiszem mai napig a moszkvai városalapításra rendezett Jean Michel Jarre koncert a rekorder valami 3 millió látogatóval, de a berlini fal leomlása utáni Monsters of Rock turnén (Metallica, Pantera, stb.) is kint voltak 1 millióan, pedig azért a kettő elég látványosan különböző műfaj.

Igazából nem mondanám, hogy az oroszoknak fontosabb a zene, mint régen, hanem a világ többi országában lett kevésbé fontos. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy a '60-as évek Nagy Britanniájában a Beatlesért is ugyanennyire megőrültek, ha nem jobban, s a '70-es évek is a rockzene mámorában telt mindenhol. A '80-as években Magyarországon fiatalok között az volt az első kérdés, hogy te Piramisos, P.Mobilos vagy EDDA-s vagy (esetleg Hobo-s vagy Omegás). Annyira fontos volt a zene, hogy az emberek órákat tudtak róla beszélgetni, egy csomó garázszenekar született, s a zenei oktatás is viszonylag tűrhető színvonalú volt. A '90-es években is meg volt még az, hogy te rocker vagy én meg diszkós - aztán ez egyre hanyatlott. Ma is érdekli persze még az embereket a zene, de már nem olyan szinten, hogy életstílus legyen belőle: jó ha düdörög valami a háttérben azt kész. Az iskolás korú gyerekek inkább óckodnak a zeneórától, mintsem hogy önként gitározni vagy dobolni tanuljanak. Az oroszoknál ez nem így van: ott Iván ha hazamegy munka után csekkolja a kedvenc zenekaráról szóló híreket, nézi a torrenten, hogy fent van-e már az új album, mikor lesz koncert, szóval úgy megmaradt a zenekultusz.

Pár éve volt egy jópofa összehasonlítás arról, hogy az orosz miniszterelnök irodájában egy sok tízmillió forint értékű luxus sztereó rendszer van felállítva amin rendszeresen hallgatja is a kedvenc Deep Purple lemezeit ( [link] ), míg Obamának a Fehér Házba "csak" egy párszázezer forint értékű belépő zenelejátszója van - s azon is vastagon állt a por, mert valószínűleg soha nem használta senki, csak berendezési okokból került oda ( [link] ). Hát ez a különbség.

Az előttem szólókkal nagyjából egyetértek.

Az oroszoknál tényleg valahogy "vérbe ivódottabb" a zene, mint mondjuk nálunk. Nálunk elég valamit eladhatóvá, tucatzenévé tenni és megeszik. Kint azért ezekre egy picit jobban figyelnek.

És Oroszország nagy. Egy országon belül, azonos múlttal, azonos nyelvvel, országon belüli utazással könnyebb megcsinálni ezeket a bulikat. Kisebben, de máshol is van azért hasonló kultusz. Nálunk a retro Dj Szatmári és hasonlókkal azért a kisebb városokban is meglehet tölteni a helyeket, Németországban egy Scooter még mindig Scooter.