Miért gondolják egyesek, hogy a samplerezés nem lopás?

Azért, mert nem az. A sample-özésre, mint olyanra, nem lehet csak úgy kijelenteni, hogy mennyire kreatív, mint ahogy semmilyen zeneszerzési/zenekészítési eszközre/módszerre sem. Ilyen jelzőkkel inkább csak a felhasználás módját érdemes illetni. Feldolgozásokhoz hasonlóan a sample-özéssel is szerintem az a helyzet, hogy minél transzformatívabb a hangminta felhasználásának módja, minél inkább a saját karakterére képes formálni az alkotó valaki más alkotásának egy kis darabját, annál nagyobb kreativitásról tesz tanúbizonyságot. Ha valaki meghallgat egy jobbféle hip-hop instrumentált, ahol rá van húzva egy bassline, egy dobgép ütem, effektelés, miegymás valami régi soul szám egy pár másodperces loop-oló (esetleg manipulált) részletére, és azt mondja, hogy annak a zenének van a minimálisnál kicsit is nagyobb közös appeal-je az eredeti dallal, akkor szerény véleményem szerint az vagy téved, vagy hazudik.

A legkreatívabb sample-öző hip-hop, elektronikus zenei, kísérletező, vagy akármilyen zenészek szerintem azok, akik olyan ügyesen fel tudnak használni egy kis hangdarabot, hogy az eredetit hallva az ember megdöbben, hogy ott mennyire másképp volt ugyanaz a részlet jelen. Az ilyesmi azt is mutatja, hogy egy alkotó hallani egy kis részletnyi zenét kontextussal együtt, ami úgy teljes, ahogyan van, és mégis el tud szándékosan következtetni a kontextustól, hogy a maga módján gondolja újra a részletet. Pl. Nujabes-nek a Lady Brown című számát egy ilyen kis gitár-jangle követi végig, ami tökre organikusnak hat, mintha csak arra a számra írták volna, viszont ha az ember meghallgatja azt a brazil jazz performanszot, amiből szedve lett, szembesül vele, hogy egy ismétlődést szinte teljesen nélkülöző dalnak egymástól tök távol eső, nagyon rövid részleteiből lett összerakva az alap gitáros része számos egyéb utómunkával. És ez most csak egy példa volt, ami így hirtelen eszembe jutott; ha kicsit megerőltetném magam, tudnék még egy tonnányit mondani, jobbakat is.

Ami a "hülye vagy hozzá"/"nem tud zenélni" gondolatokat illeti... Ez már az a kategória, amikor azt mondják, hogy az elektronikus zenész azért nem játszik analóg hangszeren, mert nem tud, a punk meg azért játszik négy akkordot, mert többet nem tud, a rockzenész meg azért játszik versszak-refrén-alapú poppos zenét, mert hülye a jazz elmélethez, a jazz-zenész meg hülye a klasszikus komponáláshoz, ésatöbbi.. Idióta módja ez a művészetre való tekintésnek. Persze, lehet egy regényt kritizálni azért, mert nem rímel, és simán lehet is, hogy egy író sz#r költő lenne, de talán több értelme van beleszámítani az ilyesmibe az alkotói szándékot, azt, hogy valami mennyire hozta ki a maximumot abból, ami lenni akart. A sample-özés nyilván nem szándékozza pótolni a hagyományos hangszeres játékot, egy egészen másfajta kihívást jelent az alkotónak. Ha már fentebb Nujabes-t emlegettem, most megint vele példálóznék: ő több akusztikus hangszeren is tudott játszani, élőben pl. rendszeresen fuvolázott, meg a számai egy része semmilyen "külsős" sample-t nem használ, és azok a számok sem kevésbé érdekesek, mint a többi, szóval nyilván nem arról van szó, hogy nemtudásból fakadt volna a kreatív döntése a többi esetben.

Ha meg már szóba került az engedélykérés... Ez olyasvalami amit mindenki a saját erkölcsével kell, hogy lerendezzen, azon semmiképp nem változtat ez a háttérinfó, hogy mennyire lesz élvezhető a zene. A Death Grips nevű zenekar pl. az Exmilitary című albumán olyan nevektől vett hangmintákat, mint Bowie, Pink Floyd, Black Flag, Jane's Addiction, stb. és egy részét ezeknek utólag sem clear-elték. Hát kabumm. Attól még egy rohadt jó album, és mint minden kreatív sample-özés esetében, az ember kicsit sem érzi úgy egy I Want It I Need It-et hallgatva, hogy most igaziból Pink Floyd-ot hallgat, miközben valaki ordibál. Rájuk amúgy szintén igaz az, hogy bőven tettek le eleget az asztalra ahhoz, hogy ne lehessen megvádolni őket azzal, hogy a kreativitásukat próbálták pótolni a sample-özéssel, főleg, hogy az Exmilitary az erős sample-özéssel eléggé kakukktojás a diszkográfiájukban és annál szinte csak jobb albumuk van. Amúgy nekik pár anyaguk felvet egy másik érdekes kérdést a témában: vannak olyan dalaik ahol olyan neten található ingyenes hanganyagokat használtak fel, mint pl. egy magasvasút indulásának a hangja, egy teniszlabda csattanása az ütőn, egy nő nyögése, egy nyomtató berregése, stb. Ilyen hangokat használni is a kreativitás hiányról tanúskodik? Ha igen, akkor komolyan segítene az ügyön az, ha ezeket nem netről töltötték volna le, hanem házilag felvették volna? Ha nem, miért nem?

Kísérletező zenei vonalon maradva bele tudnék menni még pár olyan dologba, mint a nagyon korai mágnesszalag-manipulációs musique concréte-ben, meg zajzenében való sample-özés, ami időnként az utóbbi Death Grips-es példához hasonlítható, meg szinte mindig az áll fenn, hogy az adott műfajokban semmi olyan elvárás, meg szabályszerűség nem nem létezik, mint amilyet szerinted a sample-özés pótolni hivatott.