Hogyan jutott a társadalom idáig? Régen volt hangszer a zenékben, nagyon komoly, művészi gitár szólók, komoly szövegek, teknikás és hihetetlen énekesek, mameg csak gépzene (bárki tud csinálni olyat) és autotunozott féloktávos hangok? :S

Úgy egy éve még erre a kérdésre egy egész kisregénnyel válaszoltam volna, de mostanra már marhára ráuntam az ilyesmi marhaságra, főleg, hogy tapasztalataim szerint a hozzád hasonló filozófiát képviselő emberekre egyszerűen lehetetlen józan észérvekkel hatni.

Úgyhogy most rövidre fogom: gagyi zene mindig is volt (és mindig is az volt a legelérhetőbb); mindenféle magát felsőbbrendűnek gondoló értékrendnek (hangszeres virtuozitás, költőiség, innovatívság stb.) megfelelő zene máig egy csomó van; aki komolyan feltérképezhetetlenül óriási kategóriák szerint minősít zenét (pl. korszakok szerint, tág műfajok szerint, a hangszerelés "igazisága" szerint, stb.), az se az általa preferált, se az általa utált zenéből nem hallott annyit, hogy a véleménye mérvadó legyen a témában; a művészetnek sose a technikai komplexitás volt a célja; a komplexitás, meg az egyediség marhára nem ugyanaz; a népzene és a mai pop között nincsenek olyan nagy technikai, meg appeal-beli különbségek; a digitális hangszer semmivel sem kevésbé "igazi" az analógnál; egy digitális zeneszerkesztő környezet is a hagyományos zeneelmélet "szabályai" szerint működik (ez utóbbi három ponttal amúgy marhára képben lehetnél, ha tanultál formálisan zenét); hasonló ökörségeket, mint amiket leírtál, elmondtak anno a rockzenéről, a jazz-ről, meg egyes modern klasszikus stílusokról is a maguk korának konzervatívjai, és mind ugyanakkora begyöpösödött kreténnek tűnnek így visszatekintve, mint azok a nagyokosok fognak belátható időn belül, akik szerint a kétezer óta nincs zene (bár az is vicces, hogy ez a dátum egyre se csak tolódok kifele, minél idősebb vagyok).

Mindezen felül talán még annyit tudnék megjegyezni, hogy borzasztó személyes, és ebből kifolyólag eléggé nárcisztikus módon adod elő ezt az egészet. Elvileg egy nagy univerzális problémáról sírod el a bánatodat, de arra fő le az egész, hogy az ÁLTALAD képviselt zene, amit HATALMAS NEVEK szereztek és NEVES énektanároktól tanultad TE, az van szörnyű igazságtalan módon elnyomva, bármilyen JÓ is leszel TE. Ha komolyan ennyire beszűkült és pökhendi vagy, akkor megérdemled azt az áldozatkomplexust, meg igazságtalanság-érzetet, amivel élned kell miatta.

Van igény normális zenékre is, és manapság is vannak olyan szintű dalok amik nem csak megütik a "régi klasszikus" szintjeit, de némelyik még messze túl is mutat rajtuk, csak ki kéne nyitni a szemed és nem 1970-ben élni 2019-ben.

https://www.youtube.com/watch?v=aJg4OJxp-co

https://www.youtube.com/watch?v=ptzzU7jFQwo

https://www.youtube.com/watch?v=DelhLppPSxY

https://www.youtube.com/watch?v=iVvXB-Vwnco

https://www.youtube.com/watch?v=R2F_hGwD26g

https://www.youtube.com/watch?v=IIvSXocE6YY

https://www.youtube.com/watch?v=2vjPBrBU-TM

https://www.youtube.com/watch?v=MDBykpSXsSE

A komplikált dolgokkal csak az a baj, hogy nem mindenkinek van gyomra egy 20 perces Dream Theater számhoz ami inkább értelmetlen, dallamtalan skálákra épül vagy egy Animals as Leaders számra ahol az első 2 másodpercben 600 hangot lepengettek és inkább hasonlít egy négyszeresre gyorsított márió számra, mintsem egy alapos körültekintéssel elkészített dalra amit visszatud dúdolni az ember. Egy ilyen szarrá technikázott nóta amit úgy editáltak hangról hangra a stúdióba, hogy tök patent legyen semmivel sem jobb annál, mint amit te "nem igazi zenének" titulálsz. De ettől függetlenül, egy fabatkát sem ér az egész ha tökre steril az egész dal amit nem élvezet hallgatni. Mondom ezt úgy, hogy dobolok, gitározok, énekelek, zongorázok. Ami a sikerhez kell azt nem tudod tanárnál megtanulni. Nincs az a skála, technika, tudás ami helyetted megfog írni egy stairway to heaven vagy child in time szintű dalt, amit sok embert megfog. Gyakorlatilag feleslegesen jártál évekig zeneiskolába, ha sikerre vágysz. Oltári híres producerek akik zenekarokat juttattak el a platinalemez státuszig írták, hogy volt közülük jó pár akik egy ideig hangszeren se tudtak játszani. Elég volt az, hogy dúdolni kezdtek egy dallamot amit a zenész elkezdett játszani és puff megszületett egy back in black.

Egyébként ezzel a mentalitással nem is fogod sokra vinni, hogy csak az a jó dal ami minél komplexebb. Persze, vannak jó dalok amik komplexek és baromi sikeresek (bohemiam rhapsody, in the end stb) de ezek ízlésesek, nem úgy lettek patikamérlegen adagolva a skálák öncélúan, hogy magát az előadót helyezzék előtérbe, ezzel is azt kiáltva a hallgatóságnak "nézzétek milyen k*bä$zott jó gitáros vagyok".

Jó DALSZERZŐNEK kell elsősorban lenni ami sok áldozattal, zenei alázattal és néha lemondással jár. A dalt kell szolgálni és nem a személyes érdekeket, hogy ha ebben a számban kimarad egy gitárszóló akkor 2 centivel kisebb lesz a p0csöd.

Végezetül itt egy Hans Zimmer nóta, ami azért elég populáris. Első hallásra a sok sznob csőgörénynek elég unalmas lehet, viszont hihetetlenül komplex, és nem olyan értelemben, hogy 50000 hangot játszanak le 1 másodperc alatt.

-Baromi jó atmoszférája van

-Kifinomult dalszerkezet

-Jó dalvezetés

-Jó dallam

-És nem utolsó sorban ami kb a legfontosabb a zenében: ÉRZELMET ébreszt az emberben.

https://www.youtube.com/watch?v=UDVtMYqUAyw

#4 Nem húztam fel magam, avagy sértődtem meg, teljesen békésen szürcsölöm a kakaómat, csak heti szinten kapja ez a kategória az ilyen "hurr-durr, miért nincsen ma már jó zene" kérdéseket, és mint már mondtam, nem rajongok a jelenségért.

Lehet, hogy kicsit durva voltam, de az első idézetre, amit kimásoltál tőlem, nem sikerült rácáfolni azzal, hogy úgy istenigaziból se az én válaszomra, se a 2-es/3-as válaszára nem tudtál érdemben reagálni, csak kiemelted azokat a részleteket, amiket személyes támadásnak tudtál venni, jól visszatámadtál, oszt jóccakát.

De ha esetleg én is, meg az utánam kommentelő válaszadó is úgy fortyognánk a haragtól, meg intoleranciától, mint ahogyan azt beállítod, akkor is lehetne olyasmi nüanszokon elmélkedni, mint hogy pl. mennyivel rosszabb az, hogy mi itt elvileg személyeskedünk, amiért nem osztjuk a véleményedet, mint az, hogy te az egész társadalmat, meg kvázi a kortárs zenészek szinte egészét leminősíted, meg dekadensnek titulálod puszta ízlés-/szemléletbeli különbség miatt - de minek...?

Nem szoktam ilyet csinálni, de most nem bírom ki szó nélkül:

- "teknika": könyörgöm, 21 éves vagy, elvileg a kultúra letéteményese egy szennyes, igénytelen világban. Legalább tanulj meg helyesen írni, mielőtt fikázol... (technika)

- "főlj": ezen jót nevettem :D (főj)

- "ihhlet": pff (ihlet)

Na EZ személyeskedés, látod... A többiek hozzászólása pedig adekvát véleménynyilvánítás (és nem adekvált véleménnyilváitás)

Megjegyzem, hogy sosem szoktam nyelvtannáciskodni, hiszen én is követek el időnként hibákat. De elképesztő, hogy valaki teli szájjal szidja az egész zeneipart, magát ennyire piedesztálra emeli, és közben "k"-val írja, hogy technika... Komolyan mondom, megáll az eszem.

És hogy a kérdésedre is válaszoljak: Igen, nyilván megnőtt a minőségtelen előadók száma az utóbbi évtizedekben, de ugyanígy nőtt a minőségi zenészek száma... Csak kicsit ki kéne nyitni a szemed (füled), és te is észre vennéd őket. Persze nem biztos, hogy a rádióban sugározzák, a dalaikat, de ha figyelmesebb lennél, nem is egy jó együttest, zenészt találnál.

Másrészt pedig: a korok változnak, az emberek ízlése változik...

Lol ki gyűlölködik? Egy kicsit intenzívebb hangvétellel megfogalmazott ellenérv az már annak számít? Tipikusan az a fajta primitív ember vagy, aki a kritika érdemi részét figyelmen kívül hagyva kiemeli azokat a részeket, amiket egy kicsit is sértőnek találsz és ott leragadsz egyszerűen. Onnantól kezdve azt szűröd le az egész mondandóból, hogy nyenyenye ez személyeskedés meg gyűlölködés. Te nem válaszokat kerestél itt, hanem megerősítést az elb@$z0tt, beszűkült nézetedhez. Gondoltam releváns lehet a mondandóm a témában, mivel régebben ugyanezt vallottam, még 14-18 évesen de ma már egyszerűen felnőttem és kinőttem ebből.

Na, ez volt személyeskedés.