Kinek, hogy tetszik az új Dream Theater album?

A DT egy réteg zene. Nem az átlag hallgatóságnak készült. Ahhoz hogy élvezni tudd képzettség és zenei intelligencia szükséges. Nem az a “szóljon valami a háttérben” jellegű muzsika, és semmiképp sem ajánlanám szakavatatlan fülnek. Aki beéri kevesebbel az hallgasson dubstepet vagy tankcsapdát és legyen kedves ne ide írogatni.

*A válaszom az első hozzászólónak szólt.

Az első válaszoló kérlek szépen egy ízig vérig metal rajongó és hallgató,minden területből szeret együtteseket.

Azaz progresszívből is,Tool,Opeth,Mastodon,nálam itt kezdődik ez az alfaj. A DT csak egy intelligensebb Nickelback. Nyáladzás,hangszermaszturbálás,fos énekkel,0 érzéssel. Köszi

Csak mondom, maga John Petrucci is beismerte, hogy a Tool zenéje ezerszer érdekesebb, mint a Dream Theater :D

Amúgy nincs különösebb bajom a DT-vel, 10 éve zenélek és tanultam már meg pár nehezebb Petrucci szólót de nagyon kevés számuk van amit csak úgy leülnék és meghallgatnék mert olyan jó. Mármint most őszintén, ki az aki kajakra beteszi az egész dance of eternity-t és a végére pl azt mondja, hogy ú ez milyen baromi jó hallgatnivaló. Baromi érdekes igen, baromi jók a poliritmusok és az ütemváltások de én személy szerint 10 év zenejátszás után, ha leülök zenét hallgatni nem erre vágyok. Ha progresszív én is jobban preferálom pl a Tool-t vagy az Opeth-et ahol vannak emlékezetes, emészthetőbb de ugyanakkor a megszokottól eltérő dallamok, hangulatos témák, érdekes atmoszférát teremtő elemek. És John Petrucci pontosan ezt is ismerte be. A jó atmoszféra teremtés, a megfelelő dalvezetés sokkal nehezebb, és komplexebb zenei gondolkodást igényel mint amikor a Berklee-n megtanultál mondjuk 200 skálát és azok közül kell összeválogatnod a következő dalra valót. Ki az istennek jutott volna eszébe kajakra a Fibonacci egyenletről írni egy dalt úgy, hogy a dalszöveg és az ütemek is a Fibonacci sorozatba illeszkedjenek és ez az egész még baromi jól is szóljon?

Amúgy szerintem rutinmunka. Kb semmi érdekeset nem találtam benne. Határozottabban jobb mint az Astonishing de ennyi. Nem hiszem h még egyszer felteszem egybe, hogy meghallgassam.

Egyébként az a vicces, hogy külföldi prog csoportokban állandóan megy a civakodás meg a DT fanok triggerelése, mert baromi vicces ez a "nyenyenye 500-as IQ szinttel kell rendelkezned ahhoz, hogy értékeld a DT-t", de látom itt magyarba is megvan a színvonal :D :D Ennél már csak a Haken fanok rosszabbak :D

"Dream Theaterhez intelligencia szükséges"

[link]

Nee mi az a vidi :DD

De amúgy ja,valahogy úgy. Nehezebb munka jól megkreálni egy szám struktúráját és olyan dolgokat beletenni amik maradandóak,többször hallgathatóak,megfogják az embert stb. Amellett,hogy jól tuningolják a gitárt,hogy az facául is szóljon :D

Az Opeth-nek hihetetlen riffjei vannak,szép lassú részek,Mastodon-nak hihetetlen soloi,Tool-nak meg elgondolkodtató hangulata és hihetetlen ének,mondjuk utóbbi téren az Opeth-nek sem kell elbújni. A DT mit tud felmutatni? "AZAZ te állat nyomasd azt a solot MINÉL GYORSABBAN AAAA" :D "Uh de jó ezt hallgatni, mutasd meg mi milyen intelligensek vagyunk!!négy! Nem is értem miért vagyunk mi a Földön,hisz olyan magas az IQ-nk!!" Az első dobosuk,elismerem,elég menő dolgokat csinált,de ennyi. Meg ez az utóbbi album sem rossz,de az összes többit időpocsékolásnak éreztem,kár volt :(

Élőben az énekes sem tud énekelni,összehasonlítani őt Maynard Keenan-el olyan mint Mirjamot egy Tarja Turunennel :D

Van ez a Youtube-os,Mike the music snob,a nevében is benne van. Akkora fanboy,ha tehetné az összes tagot lepippantaná :D

A 90-es években nagyon szerettem őket, a Metropolis 2-vel bezárólag mind a mai napig alapműveknek tartom a lemezeiket. Utána valami megváltozott, a Six Degrees lemezt nem tudtam megszeretni, a lemezbemutatón is unatkoztam, és rájöttem, hogy már nem nekem szól a zenekar. Azóta mindegyik lemezüket meghallgatom, de egyiket sem sikerült megszeretnem, és valóban egyfajta lélektelen rutinmunkának érzem őket, amivel itt is sokan vádolják a zenekart. Az új lemezzel kapcsolatban is ezt érzem, a leggyengébb pont pedig egyértelműen az ének már régóta.

Ennek ellenére a korai lemezeik értékét soha nem fogom elvitatni, azokat máig bármikor szívesen hallgatom. Akik egy-két meghallgatott újabb szám alapján leírják a zenekart a "lélektelen hokizás" kategóriába, szerintem azok is tehetnek egy próbát az Images-el meg az Awake-el. Nem azért, mert "intelligens zene", hanem azért, mert hangulatos és jó dalokat írtak még akkor.

Az újabb lemezek pedig... hát már más úton járok, mint ők; nem nekem szólnak az újabb dolgaik, és ennyi. :)