Nektek mi a véleményetek a mai zenékről?

Szerintem a mai zenék között is találni minőségit (mondjuk én főleg metal vonalon mozgok, ott mindig lesz jó, mert igazi hangszeres zene), meg bármelyik kor zenéi között is megtalálni a rosszat ugyanúgy mint a jót. A mi dolgunk, hogy kiszűrjük azt, ami nekünk kell.

Nicki Minaj ettől függetlenül pont hogy tehetséges, szerintem az ő stílusában tevékenykedő nők közül ő tolja a legjobban.

Egyszer láttam róla egy dokumentumfilmet, hogy hogy dolgozik, és milyen a magánéletben. Akkor nőtt meg a szememben. Őt nem valami szuperproducer rakta össze, hanem magát építette fel, és maga írja a számait, nem teszik alá őket.

"Viszont nagy zenei hanyatlás történt."

Nem igazán. A zene, meg az emberek hozzáállása a zenéhez állandó. Minden korban volt mainstream és underground, mindkét kategóriában volt szimplább, meg érdekesebb. Popzenében nyilván mindig sok volt a gagyi, ami újkorában nagyon híres volt, viszont a világhírű slágerek előadói közül arányaiban csak kevés állta ki az idő próbáját. Nyilván utólag visszanézve könnyű úgy látni, mintha régen csupa Queen-ekből állt volna a világ, de az olyan jelentőségű előadók mindig csak egy töredéke volt a rádiózenéknek - a többire meg okkal nem emlékszünk. A jelen korban persze kéne kell elkülönítenünk a rádiózenéből, hogy mi a gagyi, meg minek van/lesz nagyobb jelentősége, emiatt csábító lehet romantizálni a múltat, és szőnyeg alá söpörni a jelent, de ez nem egy reális felfogás. Minden korban kijelentették a művészethez/szórakozáshoz konzervatív módon hozzáálló emberek, hogy ez a zene vége, ma már nincs jó zene, de ez persze sose volt igaz. Alapból, egy élet nem elég arra, hogy az ember MINDEN zenét halljon egy adott korból - de még a mainstream felszín is több kilóra, mint hinnéd, szóval minden esetben, mikor valaki ilyen kijelentésekkel dobálózik, én azért élek a gyanúperrel, hogy messze nem hallott még az illető eleget ahhoz, hogy legyen egy masszív alapja a véleményének. De ha idáig el se megyünk, teljes stílusok leminősítéséhez az kell, hogy valaki személyes preferenciából adódóan hibának rójon fel olyan vonásokat, amiket az alkotó szándékolt. Lehet kritizálni pl. a jazz-t azért, amiért improvizatív, a punk-ot azért, mert egyszerű, a metált azért, mert durva, csak épp annyi értelme van, mint egy regényből hiányolni a rímeket.

"Az autotune átvette a vezető szerepet, manapság már bárkiből lehet énekes(tehetség nélkül is), hiszen a számítógép elintézi a munkát."

Van fogalmad róla, hogy hogy működik az autotune? Kétlem, mert ha lenne, akkor nem írnál ilyen marhaságot. Ahhoz, hogy az autotune-nak köszönhetően kiváló énekesnek hangozz, ahhoz minimum átlag feletti énekkészség kell. Amikor meg konkrétan amolyan "effektként" van használva az autotune (ami pl. trap-ben eléggé bevett), arról nem is nagyon van értelme feltételezni, hogy "tehetségpótlás" volt a szándék, elvégre hallhatóan esztétikai kellék, ami meg se próbál konvencionális profi éneknek hangzani.

"A zenék többsége a szexről szól, de értelmetlen mondanivalóval."

Ez megint csak mindig is így volt. És a "mindig" alatt nem azt értem, hogy a hetvenes évekig visszamenőleg, konkrétan a közép-európai népdalok óriási hányada szól szerelemről, szexről, piálásról, bulizásról, vagy konkrétan a nagy büdös semmiről.

"Nincsen bajom Nicki Minajjal(bocsi aki szereti), de a plasztikai műtétjei nélkül, a nagysegge nélkül és az arcán lévő rengeteg vakolaton kívül a kutyát nem érdekelné, hiszen ő sem a tehetsége miatt lett ekkora sztár"

Értem én, hogy Nicki Minaj nagyon low-hanging fruit a megjelenésével, viszont azt nem nagyon lehet elvitatni tőle, hogy nagyon jól tud rappelni (ezt úgy mondom, hogy személy szerint nem szeretem a zenéjét), úgyhogy igazán találhattál valami jobb példát, ahol esetlegesen tényleg nem lehet másnak betudni a hírnevet, mint a körítésnek (mittomén, mondjuk Iggy Azalea). De ha már körítés, ez megint egy olyan dolog, ami mindig is így volt (a nyolcvanas évek pl. kimondottan notórius volt az egészen hajmeresztő megjelenésű zenészekről), ráadásul eléggé mély pszichológiai/humánetológiai vonás, hogy akkor is óriási szerepe van számunkra a külcsínnek, amikor szándékosan próbáljuk kizárni, épp ezért nem is csak mainstream-ben, underground-ban is jobban jelen van az "eladhatóság"-faktor, mint amennyire azt az anti-mainstream beállítottságú emberek hinni szeretnék.

"Az egyéniség kihalóban, az igazi tehetségek elnyomva."

Ömm... Nem. Az internetnek hála, pont, hogy csak egyre inkább elmosódik a határ a mainstream és az underground között. Régen, hogyha nem tudtál jó kapcsolatokat kialakítani lokálisan, vagy nagy cégekkel, akkor esélytelen voltál, míg ma bárki feltehet bármit az internetre, és ez a sok-sok zene mindannyiunktól egy kattintásra van. Elképesztő, hogy mennyi érdekes zene jelenik meg nap mint nap, kimondottan hangszeres virtuozitásra erősen alapozó zenék is tudnak máig toplistákra kerülni, és az egyetlen dolog, ami meggátolja a már lelkes kultközönséggel rendelkező ígéretes, innovatív fiatal előadókat abban, hogy még nagyobb tömeget meghódítsanak, az az, hogy elkeserítően sok ember meg se próbálja felfedezni őket. Nézd meg, hogy régi híres rockzenék, meg klasszikus zenei darabok milyen horribilisen nagy nézettséggel rendelkeznek YouTube-on, aztán tekerj le a kommentekbe, ahol minden második megnyilvánulás valami olyasmi, hogy "hurr durr, ma már nincs ilyen jó zene"... Egészen tragikus a tény, hogy mennyi ember hisz abban, hogy az ő értékrendjükhöz ma már nem érnek fel a zenék, így a passzivitásukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy az ő értékrendjüket képviselő zenéknek minimális legyen a követettsége. Ez nem egy külső "elnyomás", ez belső apátia, ami ráadásul megalapozatlan. Javaslom, hogy ne csússz bele ebbe a mentalitásba.

Előre szólok, ez szigorúan magánvélemény. Én így látom, más pedig másképp, amivel nincs semmi gond.

Nagyon nem vagyok elégedett azzal az iránnyal, amerre tart a zeneipar. Sok esetben többet hallasz a hangmérnökök kemény munkájából, mint az előadók hangjából. Persze vannak kivételek, és egyéni szoc. probléma, hogy kinek mi tetszik, de a zeneipar nagyja ma már nem a minőségre törekszik, hanem a mennyiségre. Ezt pedig úgy a legkönnyebb elérni, ha bedobnak valami újrahasznosított alapot, kornyikálnak egy sor értelmetlen szöveget, és ezt összerakják egy zeneszámnak. Mindeközben a valódi tehetségek szinte küzdhetnek minden egyes rajongóért, mert annyira nem kapnak szereplési lehetőséget.

Régen is voltak borzasztó, de mégis ismert zenék, viszont ebből volt kevesebb. Most megfordult az arány.

mivel az internet világát éljük, igy könnyebb teret hódítani és ez azzal is jár, hogy olyan semmitmondó zenék jönnek fel amit könnyű fogyasztani. mert nem agyalni dolgokon az fantázia. készen kapod, megeszed és továbbteszed. érdekes megfigyelni, hogy mely dalok állják ki az idő próbáját. mi az ami széles körben él majd tovább. ott jön ki az érték és hogy kik is a hallgatók.manapság igy megy.az élvezhető zenei stílusok közül eléggé ki van merítve a lehetőség, valami egészen mást alkotni a megszokottól. ezért kísérletek vannak folyamatosan és sok a hasonlóság is. ezért egyedül a dal mondanivalójában lehet egészen mást hozni, mert változások folyamatosan vannak, mind egyénileg, mind a társadalomban is.

ezzel kell megbarátkozni. a hanyatlást érezni a zenében, de szerintem eljön az idő, hogy ismét komolyabbra fordul a zene és dalszerzés művészete.

Bullshit, hogy a régi zenék jobbak voltak. Ugye akár a hatvanas években ugye voltak ilyenek, hogy Hendrix, Cream Dorrs, L Zeppelin stb. Ha csak ezt a vonalat nézzük, akkor láthatjuk, hogy egyszerűen túl vagyunk már ezen, és ma sokkal jobb zenék vannak. Meg van bennük minden ami Hendrixben meg volt, amiért szerették, csak még hozzá jöttek plusz dimenziók. Komplexebb zene, szöveg akár.

Vagy most jöhenték az úgynevezett kortárs klasszikus zenével. Elképesztően jó zenék vannak manapság, és elképesztően jó zenészek.

"ezzel kell megbarátkozni. a hanyatlást érezni a zenében, de szerintem eljön az idő, hogy ismét komolyabbra fordul a zene és dalszerzés művészete." Én is remélem, hogy jobb irányba fog változni a helyzet.

Én is hanyatlást érzékelek, akárcsak a Kérdező és mások is.

Sokféle zenét szoktam hallgatni, többféle korszakból. Abban igazuk van, akik azt állítják, hogy régen is voltak ócska zenék, "trendi", megkreált előadók, már a 60-as években is. Mindig is jó üzlet volt a zene, akárcsak a film. Volt mainstream és undergrund. Tinglitangli és igényes. Csak most tinglitangliból kicsit több van...

Persze, az idők változnak / benne a divat, fogyasztói és társadalmi szokások, politika, stb /. A 80-as évek legelején pl. nagyon visszaesett a műsoros kazetta és hanglemezvásárlás a másolgatások miatt, és már akkor megrettent a zeneipar, hogy mi lesz...Aztán jött a Music Television, a Megmentő, ami új, hatalmas lehetőségeket biztosított a zenevilág résztvevőinek. Aztán ennek is leáldozott, jött az Internet, benne a videomegosztók, letöltési oldalak, ami még nagyobb lehetőségeket kínál, igaz, itt is van negatív oldal, meg viták, a jogdíjak miatt...

Visszatérve a mai zenékre, nekem valahogy olyan semlegesnek, sterileknek tűnnek a 2010-es évek muzsikái. Akár magyar, akár külföldi. Persze, jók azért vannak most is, mert a jó zene sose hal meg!

Csak keresni kell. De nem a magyar rádiókban, mert silányak... egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nincsenek normális, hozzáértő programigazgatók, zenei szerkesztők? Folyton ugyanazok a zenék, mindenhol, akár régebbi, akár mai, normális műsorok, változatos kínálat, mindenféle réteg számára / legyen az rap, alternatív, electro vagy rock / nuku. Érdekes: amikor elhagyom az országhatárt, egyből jobb zenei csatornák szólnak a rádióból, akár osztrák, akár szlovák...