Szerintetek miért van ez?

Fogalmam sincs!

De ha bele gondolunk akkor észre vehetjük hogy z ottani nyelvek leginkább erre alkalmasak.

Olasz, Spanyol országi metal zenekarokról hallottál már? (Az ottani nyelvek nem igazán alkalmasak rá)

Szerintem azért, mert úgy alapvetően a zene népszerű északon. Különböző elektronikus zenei műfajokból is számos világhírű, meg világszintű kultközönséggel rendelkező előadó kerül ki Skandináviából, illetve popzenéből is olyan zenészek robbantak be a köztudatba onnan, akik létezését kb. természetesnek vesszük, és bele se gondolunk, hogy nem angolszász nyelvterületről valók. A metál ennek a jelenségnek csak egy kisebb része, avagy tünete.

Hogy annak mi az oka, az egy érdekes kérdés...

Az biztos, hogy sok északi előadótól hallani olyat, hogy kb. ovis, meg kisiskolás korukban hangszert adtak a kezükbe, mert valami egészen elrugaszkodott okból úgy gondolkoznak náluk a közoktatásban, hogy annak több értelme van, mint a violinkulcsokat rajzolgatni, zeneszerző életrajzokat tanulni, meg ugyanazt a hat népdalt énekelni újra és újra (fura, mi?). Kicsit ez lehet amolyan tyúk-tojás kérdés, hogy vajon nagyon zene-orientált a kultúrájuk, és azért adnak kiemelt szerepet a zenei tehetséggondozásnak, vagy egyszer valaki bevállalta ezt az ambiciózus oktatási módszert, aminek hála lett több zeneszerető generáció, de az biztos, hogy a társadalmi felfogás így vagy úgy benne van abban, hogy ennyi nagy zenész kerül ki onnan.

Van abban is valami, amit az első válaszadó mond, de én távolról sem tudnám be egészében annak - meg nem is egyszerűsíteném ennyire le a nyelvi korlátokat, mint olyat. Az biztos, hogy szinte minden országban van jelenléte minden ismertebb zenei műfajnak, az már más kérdés, hogy mennyire emészthető az a külvilág számára. Vannak olyan nyelvek, amiken külföldi számára durván idegennek hangozhat egy amúgy már megszokott zenei műfaj, pl. le merném fogadni, hogy a német, vagy a francia nyelvű hip-hop nem hangzik annyira furán belföldieknek, mint azoknak, akik többnyire csak angolul és/vagy a saját nyelvükön hallgatják a műfajt. Sőt, ha az idegen nyelv épp nem is gátolja a zene élvezetét, mindenképp egy tényező benne a külföldiek számára. Nem véletlen, hogy a legelfogadottabb német nyelvű zenekar a Rammstein, ahol magának a zenének a hangzása, ritmikája, tartalma durván összhangban van a nyelvnek azon vonásaival, ami általában megosztja az embereket.

Ami meg szintén nem lehet véletlen, hogy a két legnagyobb francia rockzenekar közül, akik eszembe jutnak (Gojira és Magma) az egyik csapat angolul énekel, a másik pedig egy mesterségesen alkotott nyelven, így a kedves külföldi fogyasztónak esetükben át se kell esnie azon a kultúrsokkon, hogy a szerelem nyelvén hall alapvetően kemény, lendületes zenét. Csak ugye Francia ország elég notórius arról, hogy nem szeretnek idegen nyelvet tanulni... Ellenben északon már a szüleimnél idősebb generáció is minimum társalgási szinten tolja az angolt, ami miatt a nyelvi különbség sok esetben nem is kellett soha, hogy tényező legyen, és így történhetett az, hogy talán sok ember nem is tudja, hogy pl. az Aqua, a The Cardigans, az A-Ha, vagy az ABBA északi zenekarok.

Metálban is rengeteg nagy északi előadó énekel angolul, akik meg nem, azok közül elég sok az olyan, akik valami extrémebb stílusban énekelnek, hörgősen, üvöltősen, ami egyrészt megnehezíti a hallás utáni értést, másrészt egy sokkal univerzálisabb, beszédszerű ritmikát ad a vokálnak, ami szintén könnyítheti a külföldiként való befogadását a zenének.

Belemehetnék még abba is, hogy elvileg a beszélt nyelv maga hatással van az adott kultúra népzenéjének, vagy konkrétan egy adott zeneszerzőnek a kompozíciós technikájára, akkor is, ha a zenében konkrétan nincsen szöveg, de ehhez a témához nem értek annyira, hogy túl sokat írhassak róla, meg most már leakadok a nyelvről...

Érdekes az is, amit Trogdor írt. Az északi hangzás, meg hangulat valahogy egy nagyon közérthető, világszintén befogadható dolog a nyugati embernek. Keletibb zenében gyakran vannak számunkra furcsább hangszerek, unkonvencionális éneklési stílusok, sajátos dalszerkezetek, számunkra disszonánsnak ható kompozíciós technikák (pl. az indiai, meg arab zene alapjáraton komponál mikrotonálisan, míg nyugatabbra azt inkább csak a kísérletezőbb, elvontabb modern zeneszerzők kezdték el), stb... Amikor nagy ritkán felkapunk valami olyasmit, mint a mongol torokéneklés, azt akkor is szokatlan, egzotikus dologként tartjuk, még ha tetszik is, míg valahogy az északi zene természetesnek érződik, és egy csomót van is használva a médiában. Ez megint tyúk-tojás dolog, hogy vajon alapból húz minket a nyugati fülünk efelé a zene felé, vagy csak nagyon fiatalon megszokjuk a stílust pl. a mitikus témájú filmekben, meg videojátékokban való felhasználása miatt. (Hasonló amúgy szerintem a helyzet az ír-stílusú népzenével, ami mindannyiunk első gondolata, mikor olyan istenigazi tengerész zenére, vagy kocsmazenére gondolunk.)

Meg egyébként bármilyen zenei előadó, vagy stílus sikerességéről beszélünk, szerintem mindig tényező a témában a szerencse, meg a teljesen feltérképezhetetlen környezeti tényezők kombinációja. Egyszerűen van időnként olyan, hogy egy bizonyos lokális szcéna alkot valami egyedit, amit aztán az egész világ felkap. Hosszas kutatásokat lehetne annak kapcsán folytatni, meg könyveket lehetne írni arról, hogy pl. vajon miért épp a krautrock tette rá anno Németországot a modern rock, meg elektronikus zene térképére, de köznapi érdeklődés szintjén lehet, elég "beletörődni" abba, hogy időnként bármilyen kultúrkör kreatív tevékenységére ráfordulhat a reflektorfény, míg egy csomó underground-abb érdekes stílusból tökre kimaradtunk, ha csak nem kutatjuk fel szándékosan.

...és tényleg!

Minél inkább megyünk észak felé, annál népszerűbb a metál zene. Rengeteg eszkimó metál-együttest ismerünk, úgy mint....például...

Na jó, most egyet sem tudok mondani, de jakutföldön biztos van bőven. ;)