A zenéből tényleg "kideríthető" valaki lelki állapota, hogy milyen hangulatban van?

Én beleélem magam a metál zenékbe, nem öltözködök metalheadként, ha itélkező csoportban vagyok rosszul érzem magam és a "tipikus" tünetek vannak. Ha jó a társaság akkor vidám vagyok.

Nem teljesen zene függő

Valamennyire talán igen, de nem érdemes messzire menni a feltételezésekkel.

Olyan nyilván előfordul, hogy valakinek gondjai vannak az életében, és olyan zenéket keres fel, amik passzolnak a hangulatához, meg amikben úgymond saját magát véli hallani; illetve ennek az ellenkezője is fennállhat, hogy valaki úgy érzi, hogy a negatív hangvételű művészet/média fogyasztása csak lehúzza, és szándékosan vidám témákra fókuszál, amikor lelkileg mélyen van. És ez csak két szélsőséges példa volt, nem mindenki válogatja ennyire tudatosan, hogy mikor mit hallgat. Meg szerintem az emberek többségéről alapból nem lehet kijelenteni, hogy csakis, vagy szinte csak pozitív, avagy negatív hangvételű zenéket hallgat, főleg tinédzserkor után/végén már mindenkinek kialakul egy a bulizóstól a sírósig terjedő spektrum az ízlésében.

Engem pl. művészetben mindig a negatív érzelmekre alapuló, "csúnyább", "betegebb" alkotások vonzottak. Kiskoromban egyfolytában szörnyeket, zombikat, trancsírozós képregényeket, később karikatúrákat rajzoltam, aztán amikor nekiálltam zenét hallgatni, ott is gyakran a sötét hangzás és/vagy depresszív témák felé húztam. Azt nem mondanám, hogy az ízlésem nagyobb részére ez jellemző, de az biztos, hogy egy jelentős hányadára igen, mert egész egyszerűen nekem ilyen a kapcsolatom a művészettel, függetlenül attól, hogy többnyire azért optimista, meg alapértelmezetten vidám természetű vagyok. Az, hogy épp mennyire van kedvem elborult avantgárd zenét, vagy rágógumi poppot hallgatni, valamennyire nyilván lehet hangulatfüggő, de egy sokkal árnyaltabb értelemben annál, mint hogy "jó", vagy "rossz" kedvem van.

És ez is csak egy személyes példa volt, valszeg ahány ember, annyi hozzáállás a zene, meg a hangulat kapcsolatához. Szerintem ezt igazán boncolgatni csak úgy van értelme, ha konkrétan azzal az emberrel beszélsz, akinek a személyisége ezen részére kíváncsi vagy.

Vannak olyan zenék, amiket több évtizede szeretek.

/akad köztük komolyzene, pop, rock, musical, mindenféle)

Akár jó kedvem van, akár borongós a hangulatom, szelektálás nélkül szólnak a kedvencek.

Nem hinném, hogy ebből egy külső szemlélő, bármit is ki tud deríteni a hangulatomról, vagy a lelki állapotomról.

Természetesen az is elképzelhető, hogy 19 évesen még csak most formálódik az ízlése, és ennek vagytok tanúi. ;)

Engem régóta tanítanak zenélni, úgyhogy amióta az eszemet tudom éneklek, ebből kifolyólag nagyon sokszor hallgatok zenét. Én nekem nagyon is hangulat függő lett mára. Régebben csakúgy hallgattam, ma már elgondolkodok, hogy milyen hangulatba vagyok, és ahhoz mérten választok. Hogyha boldogabb vagyok akkor pörgőset, vidámat, ha dühösebb, akkor valamilyen NAAAAGY életigazságot hordozó rappet... (Ott valahogy ezzel tudom kiengedni a gőzt) Ha szomórú, akkor rockot. (Ált. Linkin Parkot. Valahogy ők mindig lenyugtatnak.)

Szóval én egyetértek, hogy a zene, az függ a hangulattól (persze ez csak az én véleményem)

Jó esély van a szerelemnek is... Próbáld meg valahogy kitudakolni. (Facebookon nézd meg, hogy kapcsolatban van-e, vagy hogy valami új kép ismeretlen csajjal, stb)