Melyik gitárt válasszam? Nem tudom eldönteni, hogy melyiket fogom "nem meg bánni".

Én Les Paulra szavazok, viszont nem az Epi Standardra, hanem a Vintage V100asra, egyrészt olcsóbb, másrészt jobb hangja van mint az Epinek, szóval "nem fogod megbánni" :D

A Harley meg nem azért de egy fos, ha Les Paul hangot akarsz, Vintage. :)

Másrészt pedig én ennyiért nem vennék Floyd Rose-os gitárt (Cort) mert csak baj lesz vele, egy használható Rose kb annyiba fáj mint ez a full gitár. Tehát ha metálgitárt akarsz, akkor valami fix húrlábas Cort-ot nézz, mondjuk KX5, KX1Q, M600, EVL Z4 (ez még LP beütésű is), ilyesmik.

Én ez Epit választanám. Nekem is az van itthon, noha olcsóbb kategóriás példány, meg vagyok vele elégedve. Ráadásul brutál szépek... :)

Akárhogy is döntesz, a Hangszerdiszkont.hu-tól vásárold meg a gitárod. Ott a legolcsóbb, ingyenes a házhozszállítás és több ezer forint értékben kapsz hozzá ajándékot is. Ezt csak így kiegészítésként. :)

A te döntésed hogy Epi vagy Vintage, persze alapból mindenki Epit mond, mert az a nagyobb, ismertebb márka, fél-Gibson meg stb, viszont ahogy hallom, az utóbbi időben eléggé elengedték magukat, már nem azt a minőséget képviselik mint rég, viszont a nevük miatt méretesen túl vannak árazva, míg a másik irányból jönnek a kisebb gyártók, esetünkben a Vintage, és feladják a leckét az Epinek. Persze a Vintage sem kompromisszummentes, ennyi pénzért ne is várjunk Gibsont, de az árkategóriában ver mindent. Kb az az alapmegállapítás, hogy az Epi szép, a Vintage pedig jól szól. A hangzása elmondások alapján veri a Standard Epi-t, hála többek között a Wilkinson pickupoknak (a teljes szerelék Wilkinson) míg az epibe olcsóbb Alnico Classic-ok mennek (nemtom hogy ez márka-e egyáltalán, az alnico tudtonnal a mag típusa) a legolcsóbbtól a Customig mindegyikbe. Persze ki lehet cserélni Seymur Duncan Alnico II Pro-kra és úgy szólsz mint Slash, de az plusz 20K/db, és am is belemennek a Vintage-ba is adott esetben. Ami viszont a Vintage ellen szól, az a kidolgozási minőség, Vietnámban gyártják, és ugye távol kelet nem a precíz munkásokról híres, így van némi szórás Vintage és Vintage között, némelyiken előfordulhatnak apróbb esztétikai hibák, míg mások teljesen jók. Ez egyébként érvényes valamilyen szinten az Epikre is, azokat ugyanis Kínában gyártják. A Vintage esztétikai gyengepontjai leginkább a hangolókulcsok, azok sajnos elég rondák, legolcsóbb zöldes-fehér műanyag fejei vannak, egyébként a hangolást jól tartják. Az Epi-é szebb. És végül de nem utolsó sorban ott van az ár, a Vintage 80K, míg az Epi 135K, az 55ezer forint különbség, annyiból már lehet venni egy jó hangolókulcs készletet meg egy pár Seymur Duncan-t (még ha a Wilkinson is majdnem olyan jó), vagy egy jóféle erősítőt.

Most benne vagyok a témában, pont e között a két gitár között vacilláltam, aztán végül megrendeltem a Vintage-t, nem sokára itt lesz :D Mondjuk a döntésben az is játszott némi szerepet hogy a múlthónapban fölment minden epi ára egy laza 20assal, ez volt az utolsó csepp...

Egyébként tetszetős ez a fehér Vintage, viszont ahogy nézem arany szereléke van, azok pedig nem túl szépen szoktak kopni... Másrészről meg van egy olyan Urban Legend, hogy az ilyen egyszínűre festett gitárokhoz használják a gyengébb minőségű fát, mondván úgysem látszik, de nem hiszem hogy ez bármit is befolyásol a hangzásban. Egyébként max Gibson másolat, nem Epi másolat :D

PS: Ja, és még annyit, hogy az új szériás Vintage-oknál már javítottak az összeszerelési minőségen, szóval mostanra elég korrekt kis gitár lett :)

PS2: Egyébként vannak fém-hangolókulcsos Vintage-ok is, pl a Lemon Drop verzió, drágább, jobb pickupok, jobb minőség, nehezen beszerezhető itthon. Egyébként ajánlom énis a hangszerdiszkontot, ahogy nézem pont akciós is a fehér Vintage.