Gitár pengető kéz? (Tábor tüzes "gitarosok" kíméljenek Köszönöm" .

Igazából rajtad múlik, hogy neked mi a kényelmes. A pengető valóban a mutatóujjad oldalának van támasztva, és a hüvelykkel fogod felülről. A hüvelyk egyenesen néz, a mutató be van hajlítva - az utolsó ujjperc is.

A pengetés hogyanja attól függ, hogy akkordsikálsz, vagy bontasz.

Ha bontasz, a pengetőt érdemes beljebb venni, kevesebb látszódjon ki belőle az ujjaid közül. Maga a pengetés történhet ujjból, csuklóból és alkarból is. Illetve ezeket lehet kombinálni, sőt, van, aki különféle pengetésekhez különféle mozdulatokat használ - pl sima váltott pengetéshez, húrváltásokkal csuklóból, de tremoló pengetéshez alkarból. (Gondolom, ezeket a fogalmakat nem kell bemutatni, de ha mégis, szólj nyugodtan.)

Ha alkarból pengetsz és ezt nem ötvözöd mással, akkor a csukló fixen áll, nem mozog, és az ujjak sem. Ez szerintem baromi fárasztó, de vannak olyanok, akik félelmetes sebességgel és igen sok ideig tudnak így pentetni.

A csuklóból és az ujjból pengetés szerintem értelemszerű. Ujjból ritkán szoktak, de láttam már olyat. A leggyakoribb a csuklóból pengetés, azaz nem az alkarod és nem is az ujjaid mozognak, csak a csuklód.

Ha nagy sebességet akarsz elérni, az ujjaidat úgy kell beállítani, hogy a pengető egy 30-60 fok körüli szögben érjen a húrokhoz, ne merőlegesen. Ha merőlegesen ér hozzájuk, nagyobb a húrok ellenállása, nehezebben jut át rajtuk a pengető, lassabb lesz a pengetés. Viszont azzal, hogy változtatod a pengető húrokhoz viszonyított szögét, megváltozik a hangja is a gitárnak. Teljesen más hangja van, ha merőlegesen tartod, vagy ha kis szögben, vagy ha nagy szögben. Ezt is neked kell kitapasztalni, illetve a kívánt hangzáshoz és sebességhez igazítani a pengető szögét.

Még egy dolog: ha alkarból, vagy csuklóból pengetsz, a többi ujjal támaszthatod a mutatót. Aláhajthatod a mutatóujjad alá az összes ujjad, vagy csak a középsőt, erősebben behajlítva. Ezzel stabilabb lesz a mutatóujjad, nem lesz oldalirányú kényszermozgása, amikor a húrokhoz ér. De van aki úgy szeret pengetni, hogy csak a mutató van behajlítva, a többi ujja pedig ki van nyújtva, és teljesen lazán szétállnak. Kevésbé stabil, de nagyon szabad, laza érzés így pengetni. Szintén rajtad áll, hogy csinálod.

Ha sikálsz, azt szinte mindig alkarból kell tenni és az alkar egyfolytában nyomja a fel-le mozgást, de a pengetőt nem érinted mindig a húrhoz. Alkarral mehet a le - fel - le - fel - le - fel - le miközben a pengető teszem azt, csak le - - le - - le - fel - le ütemben ér a húrokhoz. Vagy ahogy épp szeretnéd. A lényeg, hogy a sika alkarból folyamatosan megy. És sikánál hosszabbra hagyjuk a pengető azon részét, ami kilátszik az ujjaink közül.

De az a helyzet, hogy elmagyarázva ez így kissé nehézkes. A youtube tele van oktatóvideókkal, ha tudsz angolul, érdemes megnézni vagy egy tucatnyit, mert mindegyik kissé máshogy fogja mutatni, magyarázni, te pedig kidolgozhatod azt a pengetést, ami neked tetszik.

A könnyűzenei gitározás nem klasszikus gitározás. Nincs semmi kőbe vésve, nincsenek "így kell" szabályok. Az egész arról szól, hogy neked hogy hatékony, kényelmes és hogy hangzik jól.

@4: Sokkal kötötebb. Én azért nagyságrendileg többet foglalmoztam klasszikus gitározással, mint könnyűzeneivel, és számomra egészen meglepő, hogy az utóbbi mennyire "áhh, ahogy neked jól esik, meg tetszik a hangja" alapon megy. Nem rossz értelemben, szimplán nagyon más a megközelítés.

Ahhoz, hogy a klasszikus gitárból tényleg ki tudjuk azt hozni, ami benne van - márpedig fantasztikus lehetőségek, fantasztikus kifejezerő van benne - nagyon pontosan tudni kell, hogy mit, hogy és miért csinálunk. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne saját interpretációnkban előadni egy-egy művet, ez csak azt jelenti, hogy a klasszikus gitáros technikákat nagyon pontosan és jól meghatározott módon kell alkalmazni, nincs meg bennük az a "hát, tulajdonképpen ötvenféleképp lehet, válassz szabadon" dolog.

de pontosan mire gondolsz?

Tartás? Az hasonlít, de míg sokáig a lábtámasz volt a "standard", ma guitar liftekkel, combtámaszokkal, mindenféle megoldással járnak a "legnagyobbak", Ricardo Gallén tartásáról nem is beszélve :D

A kéztartás is tök eltérő, a fekvésváltás divatok is változnak, vagy te nem ezekre a dolgokra gondolsz? Szerintem itt is a cél szentesíti az eszközt, és ha a gitárosok 99%-a hasonlóan használja a gitárt, az csak azért lehet, mert az a legcélravezetőbb. Aztán van aki bal kéz hüvelykujjával előrejön mint a csellisták, és hangokat fog le, van aki oda-vissza penget a mutatóujjával, akad aki kisujjal penget, szóval szerintem abszolút a zenéből kell kiindulni, és onnanatól kezdve "minden játszik".

Azért írtam külön a tanulás elejét, mert ha a gyerek nem szokja meg, hogy váltott ujjal pengessen, akkor egy ponton megakad, és nem tud gyorsabban játszani. Aztán a nagyoknál meg folyton azt látjuk, hogy ha úgy kívánja meg a darab - például fúgánál - az összetartozó részeket célszerűbb egy ujjal pengetni végig, ha úgy szól jobban

Megírtam az alábbi hozzászólást, és közbem rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen igazad van, elég nagy a szabadság itt is :D De ha már megírtam, elküldöm:

Nem a tartás, vagy kéztartás. Nézd meg Tavi Jinariu-t, ha esetleg nem ismered. Baromi jó klasszikus gitáros. Bőven nem mindig, de gyakran gitározik olyan tartással, mint egy flamenco gitáros, vízszintbe rakott gitár pihen a jobb lábon alapon. A kéztartása is mondjuk úgy, unortodox, mert olyan szinten és olyan szögben töri lefelé a csuklóját, hogy rossz nézni - és kb ez az első, amit megtanítanak az embernek, hogy így még véletlen se csinálja. Aztán fantasztikusan működik neki.

Viszont nem véletlen töri lefelé a csuklóját, ha flamencosan tartja a gitárt: ahhoz, hogy az ujjak megfelelő szögben érjék a húrokat, úgy, ahogy hagyományos klasszikus tartásnál érnék, nem letört csuklóval, ez előnyös. És ez az egyik kulcsnomentum, ez a szög határozza meg a hang attakját, ezen múlik nagyban, hogy annak a hangnak hogyan is épülnek fel a tranziensei, így a teljes hangérzetben meghatározó.

A mutatóujjal oda-vissza pengetés egy az egyben flamencos jövevénytechnika. Az, hogy valaki melyik ujjait használja, tényleg változó. Fernando Sor pl a gyűrűsujját sem nagyon használta, csak a mutatót és középsőt. Mellesleg körmöket sem növesztett. Meg Francisco Tarrega sem. Meg Emilio Pujol sem. Pedig csak-csak tudtak gitározni. :)

Igazából pengetésről beszélgettünk. Pl írtam a tremoló pengetést, amit lehet alapvetően sokféle módon (ujjból, csuklóból, alkarból, ilyen-olyan-amolyan szögben tartott pengetővel). Ha klasszikus gitáron tremolózol, ez a szabadság nincs meg. (Igaz, át lehet térni a flamencos stílusú tremolóra. Hmmm.)

Vagy hogyan és mikor is kell apoyando pengetni. Ott sem tartod ezerféleképp a kezed.

-----

Szóval ilyesmikre gondoltam, de közben rá kellett jönnöm, tényleg millió megközelítést használunk klasszikusnál is :)

De egyébként igazad van, közben én is gondolkodtam még, és valóban sokkal kevesebb eltérés van világhírű klasszikusgitárosok között, mint mondjuk világhírű könnyűzenészek között. Talán ennek az is lehet az oka, hogy klasszikus gitáron 99%-ban más műveit játsszuk, ezért muszáj megtanulni azokat a technikákat, amiket ők csináltak, így kevesebb a szabadság. Akinek nem olyan a technikája mint a "nagyoknak", az valószínűleg nehézségekbe fog ütközni, ha el akarja játszani az ő műveiket. Másrészt, a klasszikus gitározás sokkal szűkebb réteg, hogy fontosabb az univerzális tudás. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki úgy legyen híres klasszikus gitáros, hogy a technikai elemeket nem sajátítja el felsőfokon. Míg "rockgitárosként" a saját stílusát építve lehet valaki híres, akár gyenge technikával is, klasszikus gitárból nehéz lenne nagy karriert befutni úgy, hogy mondjuk az illető nem tud gyorsan játszani. Nem lehet csak Sarabandeokkal és szonáta lassú tételekkel karriert építeni :D aztán persze erre is biztoso van kivétel.

BB Kingtől senki nem kéri számon, hogy tud-e tappingelni, és Santanánál sincs hiányérzetünk, hogy nem csinál sweep-picking arpeggiokat, viszont a klasszikus gitárosok hasonló iskolákon esnek át, azért van kevesebb fajta megoldás. Legalábbis szerintem :D remélem érthető amire gondolok

Megnéztem Tavi Jinariu-t, érdekes amit csinál, főleg spanyolos darabokat találtam tőle, gondolom nem véletlen, hogy ezzel a technikával inkább arrafelé húz. De tetszik, jó látni, hogy így is lehet

És bocsi, hogy beleokoskodok, én azokat a dolgokat máshogy tanultam. Sor metodikája tele van vagy négyhangos együttpengetéssel, vagy olyan arpeggioval, ahol kihagyhatatlan a gyűrűsujj. Skálázáshoz valóban nem annyira használta (mint mondjuk ma Marko Topchii), de rengeteg művében nagyon fontos a gyűrűsujj szerintem. Tárrega pedig egy ideig körömmel játszott, később döntött mégis a köröm nélküli pengetés mellett.

Forrásokat nem tudok most adni hozzá, de ha fontos, megkeresem, hogy hol olvastam :D

Kérdező, bocsi, hogy nem a témádról beszélünk. :) de hátha valakinek hasznosak ezek a gondolatok

@8:

"Akinek nem olyan a technikája mint a "nagyoknak", az valószínűleg nehézségekbe fog ütközni, ha el akarja játszani az ő műveiket"

"Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki úgy legyen híres klasszikus gitáros, hogy a technikai elemeket nem sajátítja el felsőfokon."

Erről egy Australia's Got a Talent versenyző jutott eszembe, Tom Ward, aki klasszikus gitáros szemmel nézve minden tekintetben.... hogy fejezzem ki magam finoman... gyengén játszott, de ezt gyorsan tette, és a könnyűzenész szakmai zsűri teljesen lepetézett tőle, meg az állukat keresgették.

A válogatós szereplése:

[link]

és ami a lényeg, és ami miatt felhoztam ezt, eljátszotta az Asturiast, saját feldolgozásban:

[link]

Úgy sejtem, látod/hallod, mire gondolok.

(Aki nem ismeri ezt a darabot, annak összehasonlításképp, így kellene hangoznia: [link] )

Szóval nem hogy felsőfokon nincsenek meg a technikai elemek, de... szóval vannak gondok. És imádja a közönség, imádja a zsűri. Aki nem tudja, milyen is a jó klasszikus gitározás - az emberek 99,99%-a kb - az simán megvezethető ilyesmivel és simán bekajálja és oda is lesz érte. Persze kérdés, hogy erre mennyire lehet karriert építeni. Tehetségkutatósat úgy tűnik, lehet. Nyilván klasszikus gitáros körökbe nem lehet ezzel bekerülni, de elhaknizgatni el lehet, és főleg Ausztráliában, de igazából világszerte is biztos, hogy jobban ismerik az emberek az ő nevét, mint sok tényleges klasszikus gitárosét.

Csak úgy eszembe jutott... Érdemes azt is megnézni, milyen amikor egy fingerstyle játékos legenda (Sungha Jung, ki más :) ) próbál klasszikus gitározni:

[link]

Minden hang a helyén, minden klassz, csak épp semmi kifejezőereje nincs az egésznek. Érdemes összevetni egy Ana Vidovic előadással:

[link]

Kettő darab másodperc után hallani, hogy ég és föld a különbség. És ez tényleg nem megy úgy, hogy pöccre nincs elsajátítva a klasszikus gitározás minden darabja. Mereven, merevebben, mint egy könnyűzenei. Azt a mélységet csak így lehet átadni. Közben meg belegondolva annál tényleg szabadabb, amit sugalltam, de olyan "á, mindegy hogy csinaljuk" jellegű szabadság nincs. Ez a pár videó szerintem nagyon jól példázza ezt az egészet.

És igen, maximálisan egyetértek az általad írottakkal.

"Sor metodikája tele van vagy négyhangos együttpengetéssel"

Teljesen igazad van, ez nehezen megy három ujjal :D Rosszul fogalmaztam, mea culpa. Azt kellett volna írnom, hogy ahol lehetőség van rá, inkább mellőzte a gyűrűsujjat.

"Tárrega pedig egy ideig körömmel játszott, később döntött mégis a köröm nélküli pengetés mellett."

Nem kell forrás, távolról nekem is rémlik, hogy mintha olvastam volna én is ezt. Lényeg, hogy elhiszem neked :)