Mi a legtöbbet mondó legmélyebbre ható konyv/film/anime/sorozat/zene amit láttátok olvashatok hallottatok? 15/f

Zene: Ashes Remain - Right Here vagy a "Without you". Hátborzongató a zene. Sok emlék köt hozzá. Ezért hagyott nyomot a szívemben.

Film: animéket nézek, filmeket nem nagyon. Bár ezek a filmek is sok érzelmet váltottak ki belőlem: Egy ágyban az ellenséggel, Most már elég.

Könyv: régen könyvmoly voltam, bár soha nem engedte a könyvtáros néni, hogy komolyabb műveket olvassak. Azután pedig ráuntam az olvasásra. Most már a pszichológiai könyveket bújom, de ezek nem nagy durranások.

Anime: huha. Nehéz a választás. Nincs konkrét leg leg leg. De a Nana című anime valami elképesztő történettel rendelkezik. NÉZD MEG!^^

16/L

zene: FCKING SLAYEEEER!! \m/

többi nincs :c

Körülírom, hogyan vélekedek erről, persze bárki más máshogyan is vélekedhet (ettől függetlenül adott esetben nyitott vagyok kritikára -ha reális, korrekt, és ha kizárólag ész alapú-, nyitott vagyok arra is, hogy kritikát közöljek, érvütköztetésekre is).

Majd pedig pár konkrétum következik részemről.

Egyetlen "LEG" sincsen számomra. Mindenféle művészeti ágban vannak számomra nagyon nagyra értékeltek, jók, átlagosnak mondhatóak és gyengék.

Ráadásul szempontfüggő. Pl az egyik zene ösztönösen ihletettebb, a másik kidolgozottabb, a harmadik virtuózabb, a negyedik elvontabb, az ötödik meg eredetibb.

Van persze, amely több szempontból is magas színvonalú, vagy épp alacsony.

Hasonlóan animék terén.

Ennél fogva -mivel nem akarok itt most sokat írni- random választok a számomra nagyra értékeltek közül.

ZENE (az évszámok körülbelüliek) :

KIFINOMULT figyelem szükséges a Meshuggah zenekar albumaihoz, a Chaosphere (1998) óta, tehát ezen album esetén is. Ütemképlet-orientált zene (aszimmetrikus képletek), erre specializált.

Nem a dallamokra helyezik a hangsúlyt (habár avantgarde szólók is tarkítják), tehát dallamosságot ne is keressen benne, akit inkább az érdekel. MÁSRÓL szól, ez ilyenfajta, mégis igényes, kifejező művészet.

Akik felszínesek, azok számára sajnos a legtöbb metál egyforma "dzsi-dzsi-dzsi". Számukra felesleges az igényest hallgatni, mert úgyis csak a felszínét fogják érzékelni mindnek, és nem látják a minőségi eltérést, a többletet az igényesebb metálok közül.

A matek-metál stílus az egyik kedvencem.

Más kérdés, hogy adott zenék többféle stílussal is jellemezhetőek, a matek-metálok gyakorta djent-ek is egyben, bár a Meshuggah-n kívül eddig sajnos nem akadtam színvonalas matek-metálra, mert a többi öncélúnak találtam, míg a Meshuggah egyben kifejező is, eredeti is, kb az ezredforduló óta)

Meshuggah: Chaosphere (1998)

Meshuggah: Nothing (2002)

De pl az újabb Meshuggah albumokat is tudom ajánlani.

Experimentális (kísérletező) a Meshuggah, a Chaosphere albumuk óta, és matek-metál is egyben.

ANIME:

- "Kokoro Connect" + "Kokoro Connect Michi Random"

(13 rész + 4 special rész)

- Psycho-Pass

(A Psycho-Pass első évadát láttam eddig, sajnos olvastam már másoktól kritikát, akik felszínesen fogadták be, sajnos. Pedig igen árnyalt mű, senki se fekete-fehér jellem benne, filozofikus elsősorban, és művészileg is igényes a kifejező ereje, pszichológiája. Kb a 7. résztől indul be, kb 25 részes az első évad.)