Mit tegyek, hogy sikeres legyen a bandánk?

1. Írjatok jó számokat

2. Lépjetek fel közönség előtt

3. Promózzátok magatokat, minél több, annál jobb elven

Utána ha van rátok kereslet akkor lehet zenét felvenni meg ilyenek

17 évesen max azért akadály az életkorod, mert a tojáshéj még a fenekeden van és nem fognak komolyan venni.

Max mehetsz a Disney-nek zenélni, mint a Jonas Brothers.

Sosem késő elkezdeni. A Lukácsék is épphogy le tudtak fogni három akkordot a gitáron, mikor elkezdték a Tankcsapdát. Mondjuk rossz példa, mert ahhoz a fajta punk-rockhoz, amit ők az első pár lemezen műveltek, több nem is kellett. De például tedd egymás mellé a Kill 'em All és az And Justice for All lemezeket. Ég és föld. El is telt a kettő között vagy 5-6 év.

Ami ku3va fontos, hogy nagyon sok és sokféle zenét kell hallgatni és rengeteget gyakorolni. Valamint számokat kell írni! Sokat! Mindegy ha szärok! Először úgyis a kedvenceiteket fogjátok majmolni, amivel nincs is semmi baj, hiszen őket ismeritek, az ő zenéjüket szeretitek. Aztán majd idővel, szépen-lassan kialakul a saját stílusotok. Ezért mondom, hogy sokféle zenét kell hallgatni és sok számot kell írni! Emiatt majd persze lesznek tagcserék, mint minden zenekarban, hiszen mindenki szeretné a saját stílusát, a saját dolgait bevinni a zenébe, a többieknek meg nem minden fog tetszeni. Ami szintén nem baj. Aki menni akar, az menjen. De meg kell határozni egy stílust, vagy műfajt, amin elindultok. Mit tudom én, azt mondod, hogy ti most akkor egy punk-rock banda vagytok, akkor ne hozzon be a dobos death metalos blastbeateket, mert az nem punk-rock. Persze ki lehet kiáltani egyféle demokráciát, hogy "ebben a zenekarban mindent lehet", csak épp nem fog működni. Persze vannak mindenféle fúziók, mint a nu metál, meg szimfónikus metál, meg mit tudom én... De azoknak is megvannak a műfaji keretei. Szerintem pedig fontos, hogy legalább kezdetben, megmaradjatok a kereteken belül. Aztán később majd lehet kísérletezni. Mondjuk a Metallicától meg a TCS-től is pont azután fordultak el a régi rajongók, hogy elkezdtek újítani. Metallica fekete lemez, Load, Reload... Tankcsapda Agyarország, Élni vagy égni... Nincs ezzel baj, jöttek a régiek helyett új rajongók. Hirtelen meg sem tudom számolni, hányadik generáció nő most épp föl a Metallicán meg a TCS-n.

Na, elkalandoztam. Szóval. Tessék sokat gyakorolni! Tessék sokat próbálni! Tessék sok számot írni, mindegy ha szär, idővel úgyis kihullik a férgese. És a legfontosabb, hogy tessék koncertezni! Sokat! Ami a legfontosabb: nem baj, ha szär az első koncert! Ha a második, a harmadik is szär, még az sem tragédia. Senki nem várja el egy kezdő bandától, hogy már az első koncert alkalmával tökéleteset nyújtsanak. Ebbe is bele kell jönni, gyakorolni kell. Ezért koncertezzetek minél többet, ragadjatok meg minden lehetőséget! Ha csak 5 embernek játszotok, hát akkor 5 embernek játszotok. De annak az 5-nek is úgy nyomjátok, mintha legalább 500-an lennének! Az a fontos, hogy adjatok bele mindent! Tegyétek oda magatokat!

Ja. Meg hát venni kell pár cuccot. Dobokat, erősítőket, ládákat. Az sajnos kell. Nem lehet mindig a másik zenekar jóindulatában bízni, hogy majd ők adnak cuccot kölcsön. Saját cucc kell, nincs mese. Ha csak egy szär tranyós kombót tudsz venni, akkor vedd meg azt. Nem kell egyből a Marshall. Majd idővel lesz az is. Ez sajnos egy költséges hobbi, ami jó sokáig csak viszi a pénzedet. És nagy szeencse kell hozzá, hogy idővel visszahozza. De a legtöbbünk nem is azért csinálja.

Járjatok el koncertekre! Járjatok el kis klubokba, nézzetek körül az undergroundban! 500-1000 forintos jegyek vannak 5-6 zenekaros estékre, nevetséges! :D Menjetek el és figyeljétek meg a többi srácot! Figyeljétek hogy mozognak a színpadon, hogyan kommunikálnak, hogyan játszanak, figyeljétek meg mi történik körülöttük! És koncert után meg ismerkedjetek, dumáljatok velük! Kérdezzétek ki őket! Milyen cájgon játszanak, mit használnak, mióta nyomják? Érdeklődjetek! Szerezzetek kapcsolatokat, cseréljetek számot, haverkodjatok, ilyesmi. Egyik zenész sem fog elküldeni titeket a búsba, ha normálisan mentek oda hozzá beszélgetni. Persze vannak bunkók (sajnos sokan), de akik bunkók, azok már egy szinttel feljebb vannak. Ők már azok, akikhez nem is tudsz odamenni koncert után. Aki meg bunkózik, azzal ne foglalkozz. Kretének mindenhol vannak. Sajnos.

A sikernek nincs bevált receptje... Két útja van. Az egyik, hogy "jókor vagy jó helyen". Magyarul épp olyan a közhangulat, divat, közízlés, hogy valami fura okból kifolyólag, a nép meghallja a zenédet, ami elkezd futótűzként terjedni és hirtelen berobbantok a köztudatba. Így is el lehet érni a sikert. Aztán, hogy ez meddig tart, az már megint egy más kérdés. Ott volt például a Tokio Hotel 2005-ben. A jó isten csak a megmondhatója, hogy azon a szäron mi tetszett a népnek. De valamiért "jó időben voltak, jó helyen". Ennyi, nincs rá racionális magyarázat. Talán az, hogy 2005-ben a rock és a metál (a Linkin Parknak, Korn-nak meg a Limp Bizkitnek köszönhetően) már bőven visszajött a köztudatba, viszont a tinilányoknak még mindig túl kemény volt, valamint a tagok is inkább 25-35 között voltak. Nem volt egy olyan fiatalos rockzenekar, akik egy az egyben a fiatal (10-18) korosztályhoz szóltak volna, és ők maguk is ebben a korban vannak. Lehetett velük azonosulni. Talán ez volt a sikerük kulcsa. 2006-ban meg ugye a Tokio Hotel sikerét meglovagolva, valami okostojás menedzser összerakta nekünk a No Thanx-et azzal, hogy "hát ezt a szärt biztos itthon is el lehet adni kicsiben". Érdemes megnézni, hogy hol van ma a TH vagy az NT... Vagy hol volt már 2007-08-ban. Segítek: sehol. A következő nyáron már a kutyát nem érdekelték, mert volt helyettük más. Ez is egyfajta "egynyári" siker. Egyébként a tisztességes kedvéért, a No Thanx srácokról el kell mondanom, hogy ügyes, tehetséges zenészek voltak. Voltam koncertjükön (dolgozni) és tényleg ügyesek voltak.

A siker másik útja, az viszont hosszú és fáradságos és vérrel-verejtékkel van kikövezve. Ez az, amit fentebb már leírtam. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Rengeteget. Számokat írni, megkeresni a saját stílusotokat, amit ti is szerettek játszani és a közönséget is meg tudjátok vele szólítani. Sokat járni fellépni, koncertet adni, tehetségkutatókra menni. Kialakítani egy, ha nem is hatalmas, de fix rajongói tábort. Megtalálni azt a pár száz, pár ezer embert, akik örömmel hallgatják a számokat és ha a közelben léptek fel, akkor megnézik a bulit. Innentől idő kérdése, hogy felfigyel-e rátok valaki.

Kik tekintenek akadályként az életkorra?

A sikerességhez minden szakmában két dolog kell: pokoli sok belefektetett munka meg némi szerencse. (Néhány esetben megfordul a dolog és több a szerencse, mint a munka, de az ritkább szerencsére.)