Otthoni gitártanulás tapasztalatok?

Én magamtól tanultam egy könyvből, tanárt sose láttam, Szigeti Gitáriskola asszem ez volt a neve.

Nekem az volt az előnye, hogy saját magam tempója szerint haladtam, akkor gitároztam amikor kedvem volt, ingyen volt valakinek ez is előny de nálam nem ez volt az elsődleges szempont, amire magamtól jöttem rá az jobban megmaradt bennem.

Hátrányát később éreztem, sok mindent nem úgy csinálok ahogy kellene és ennyi idő után nehéz átszokni.

Ha újra kezdhetném, ezeknek a hiányosságoknak a tudatában valószínű vennék pár órát.

Egy évig akusztikus gitáron tanultam olyan alapokat, mint ritmika, akkordfogások, -váltások, pengetések. Egy másfél év után eljutottam a tábortűzi szintre (énekelni nem tudok mellé)

Egy év után váltottam elektromos gitárra, ott áttértem metalra, metalcorera, abban nem igazán jeleskedek. A nehéz és gyors futamokban megakad a kezem és megjegyezni sem annyira könnyű számomra. Elkezdtem punkot hallgatni és játszani, abban elég jól teljesítek, hallásról kottázom magamnak a dalokat, gyakran használom a chordify-t támpontként. 4 és fél éve gitározok, már eljutottam arra, hogy ha úgy adódik, akkor zenekart is alapíthatnék, mert a tudás megvan az örömzenéléshez. Előny a sikerélmény, hátrány a tempó.

Egy jó félévet magamtól tanultam, akusztikuson otthon netről és könyvből (Muszty-Dobay Gitáriskola, nem egy mestermű, de indulásnak jó) Ezután mentem el tanárhoz, ahol rádöbbentem, hogy mekkora elöny egy jó gitártanár. Főleg a ritmusérzékem fejlődött sokat.

Kb egy év után váltottam gitártanárt, csak puszta kíváncsiságból néhány óra erejéig, de utána visszatértem a régi maestrómhoz. Igazából durván egy év alatt jutottam el valamennyire élvezhető tábortüzi szintre, mikor már nem annyira kellett figyelnem a kezimet, ritmust, pengetést stb, és örömzenélhettem. Később elektromos gitáron ilyen egyszerűbb ac/dc dalokkal kezdtem, meg ujjgyakorlatok, skálahegyek...

Igazából nagyon nagyon alap szinten tudok gitározni, de lelkes vagyok és rohadtul élvezem :)

Megpróbálom valahogy összefoglalni, ahogy én látom a helyzetet, de már most csapongnak a gondolataim, pedig még bele sem kezdtem :D

Na szóval... Waff-nak igaza van, nagy előny tud lenni egy tanár. Egy jó tanár. Mert sok a kutyaütő, főleg ha gitározás alatt könnyűzenéről van szó és az ahhoz tartozó stílusokat oktató tanárokról. Hogy kezdőként honnan tudja valaki, hogy ki a jó tanár... nos, erre ha valaki más tud egy jó tippet, szívesen veszem :D

Egy tanár tudja, hogyan érdemes haladni, hogy kell felépíteni egy tananyagot, látja mit rontasz el, ki tud javítani stb stb... Ha magadtól tanulsz, akkor ezzel sokkal nehezebb dolgod lesz. És nagyon-nagyon könnyű abba a hibába beleesni, hogy konkrét zenéket akarsz tanulni, zenélni akarsz, és elmaradnak a technikai részek a kanyarban. Amit javasolni tudok: sokféle helyről is nyugodtan kezdj tanulni. Youtubeon is vannak remek gitároktató csatornák, meg netszerte mindenfelé, és könyvek is vannak, ahonnan lehet tanulni. De mindenki egy kicsit mást domborít ki, egy kicsit másfelől közelít, más potenciális hibákra hívja fel a figyelmed, más tippeket és trükköket mutat. Sőt, tulajdonképpen ha találsz egy nagyon jól felépített csatornát, ami tökmás hangszerrel foglalkozik, nyugodtan azt is lehet nézni. Én már akkor nagy élvezettel néztem pl zongoratanítós csatornákat, amikor még bőven csak gitáron játszottam. Sőt, hegedűs csatornákat is. Mindenhonnan el lehet lesni valami jót. Minél többet és több helyről foglalkozol zenével, minél több oldalról látod a zenét, annál jobb.

Aztán: kényszerítened kell magad, hogy rengeteget (értsd: RENGETEGET) foglalkozz a technikáddal. Pl nekem, aki az ujjaival penget, fontos volt (és most is az), hogy a legaprólékosabban figyeljem a saját pengető ujjaim mozgását, és a lehető legtöbb helyről próbáljam megtanulni, hogy hogyan is kell ezt tökéletesen csinálni. (Hozzáteszem, én jártam tanárhoz is, de így is sokat segítenek a különféle oktatóvideók.) De ugyanez igaz a fogólapon matató kézre is. Érdemes felvenni videóra, amit csinálsz, és kívülről nézve figyelni, hogy hogyan játszol tulajdonképpen. Rengeteg hibát észre lehet így venni, amit nem vennél észre magadtól, simán játék közben. És ilyesmire bazi sok időt kell fordítani. Akkor is, ha inkább tanulnád már a következő dalt/darabot.

Ja és metronóm. Tudom, a fenének kell, hisz van nekem ritmusérzékem. Persze, van... de főleg kezdőként, miközben ötvenfelé figyel az ember, nagyon jól jön, ha van egy ilyen segítség. És kell az. Egyszerűen elengedhetetlenül fontos, hogy az ember ezt saját magába beleverje, akármilyen jó a ritmusérzéke amúgy is. Még Paganini is rommágyakorolta magát a metronómmal, pedig valószínűleg ő aztán tudta, mi az a ritmusérzék.

Ja és lassan gyakorolj először mindent. Akár olyan lassan, mint egy reumás csiga lassítottfelvételen. És fokozatosan gyorsíts. Metronómmal, megtartva az egyenletességet. Ha nincs minden kigyakorolva lassan, egyenletesen, később öröm lesz nézni, úgy fogsz csúszkálni.

Szóval így hirtelen ennyi, ami eszembe jutott. Ha még eszembe jut valami, írok :)

Egyedül tanultam, és rengeteg hibát elkövettem. kb 7 éve gitározok, de mostanában jutottam el arra a szintre, hogy kezd "jóvá" válni amit csinálok, és valahogy iszonyú gyorsan elkezdem fejlődni mostanában. Régebben voltak időszakok amikor azon gondolkodtam, hogy inkább abbahagyom az egészet, mert egyszerűen nem vagyok tehetséges, de jó hogy nem hagytam abba, mert sose gondoltam volna, hogy egyszer eljutok erre a szintre.

Egyébként az olyan oktatóvideókat ajánlom, amik kifejezetten technikát oktatnak, és esetleg olyan zenéket amiken jól lehet bizonyos technikákat begyakorolni. Aztán ha a technikai részletekkel tisztában vagy akkor elkezdheted felfedezni a gitárt. Skálákat, akkordokat kitalálni stb. Lényeg hogy a zenét magadtól, a technikát pedig profitól érdemes tanulni.

Én 14 évesen kezdtem, és csakis azért mert szerettem a rock/metál zenét, és mert a nagyszüleimnél volt egy gitár a szekrény tetején. Különben nem vagyok benne biztos, hogy kikönyörögtem volna...

Na lényeg, hogy ez egy borzasztóan lehangolt akusztikus gitár volt, és elkezdtem yt-n tutorialaokat/guitar lesson-öket nézni, és csinálgatni. Scorpions, Iron Maiden, AC/DC, Metallica... Lehet nem ezekkel kellett volna kezdeni, de nekem az volt a célom, hogy ezeket el tudjam játszani. :D

Aztán elkezdtem tanárhoz járni, mert csak akkor kaphattam elektromos gitárt, ha látják, hogy konolyan gondolom. Végül a 15. szülinapomra egy Cort KX-5-öt és egy kis Roland erősítőt effektekkel. Aztán még kb egy évet jártam a tanárhoz, de nem szerettem. Engem nem érdekeltek a skálák, meg a zenelelmélet. Én tolni akartam a metált. Mindig mást csináltunk, ő más zenét szeretett, azokat mutogatta, talán az alapvető pengetésre/kéztartásra rávett...

Azóta eltelt jó pár év érettségi, egyetem. De azóta is szenvedélyem, és Songsterr-ről nagyon sokat tanultam, sokat gyakoroltam és fejlődtem.

Egy biztos, nem mindenkiből lesz Kirk Hammet szintű gitáros, és nem mindenki tud úgy downpick-elni mint James Hetfield. Én sokszor csalok, de fő, hogy élvezze az ember!!!!!!