Sokan azt mondják, a digitális zongora egysíkú, unalmas egy akusztikus zongorához/pianínóhoz képest. Szerintetek ez igaz?

Igen, van különbség. Én évek óta digitális zongorán gyakorlok, és jó ideig nem tűnt fel, hogy miért más a pianínóhoz képest, viszont az utóbbi kb egy évben kezdtem érzékelni a különbségeket mind hangzásban, mind technikában. Nyilván digitális zongorából is sokféle van, de én úgy tapasztaltam, hogy a hangzásuk a komolyabb műveknél minőségileg már meg se közelíti a rendes zongoráét. Arról nem is beszélve, hogy a pedál kevésbé hatékony egy digitális zongorán, és nálam rendszeres hiba, hogy emiatt hozzászokok a pedál túlzott használatához.

A másik dolog ami engem nagyon zavar, az a billentyűk minősége. A digitális zongorán nincs szükség olyan billentésre, ami egy rendes zongorához kell, és emellett miközben játszol, minden billentyű csinál egyfajta háttérzajt, amit lehet, hogy te a koncentráció miatt ki tudsz zárni, de egy külső hallgató számára idegesítő, mert elvonja a figyelmét.

Mi anno azért döntöttünk a digitális zongora mellett, mert azon lehet "csendesen" gyakorolni. Pont ezt az előnyét nem igazán tudtuk kihasználni, mert ha fejhallgatóval gyakoroltam, akkor mindig mondta mindenki, hogy inkább hangosan játsszak, mert nagyon zavaró a billentyűk "püffögése". Így utólag sajnálom, hogy nem egy pianínót vettünk, szerintem sokkal jobban megérte volna.

Egy kissé elkéstem a válasszal, de talán még olvasod.

Az a helyzet, hogy digitális zongora és digitális zongora között hatalmas különbségek vannak. Egy jó (!) digitális zongorán mind a pedálok, mind a billentyűk úgy működnek, mint egy koncertzongorán. Nem egy pianínón, hanem egy rendes koncertzongorán. Amiket az első elmondott, azon problémák tipikusan az alsó- és középkategóriás digitális zongorákra jellemzőek. Mind hangzásban ("hangzásuk a komolyabb műveknél minőségileg már meg se közelíti a rendes zongoráét"), mind a pedállal kapcsolatban (" pedál kevésbé hatékony egy digitális zongorán"), mind a billentyűkkel kapcsolatban ("A digitális zongorán nincs szükség olyan billentésre, ami egy rendes zongorához kell").

Ami a hangzást illeti, a rezonancia és a dinamika megfelelő lemodellezése a két legnehezebb feladat digitális zongorán. A komolyabb gyártók versenyzongorák hangmintái alapján hozzák létre a digitális zongorák hangzását, ami nem csak azt jelenti, hogy az egyes hangok olyanok lesznek, mint a modellként használt koncertzongorákon, hanem azt is, hogy a dinamika (pianissimotól fortissimóig minden erősség) is le van modellezve - az olcsóbb digitális zongorák fő baja, hogy a hangerőn túlmutató finom változásokat nem képesek lekövetni, visszaadni. Ezen túl pedig a rezonanciák is. Ha megütsz egy billentyűt, akkor a zongorán rezgésbe jön egy húr. Viszont ennek hatására más húrok is rezgésbe jönnek - a rezonancia törvénye alapján. Klasszikus kísérlet ugye, hogy mondjuk lenyomsz egy nagy C-t lassan, óvatosan, úgy, hogy ne szólaljon meg. Nyomva tartod, és staccato hirtelen nyomsz egy kis c-t. A tompító visszafekszik a kis c-re, hisz staccato játszottad, a nagy C mégis hallatszik - a rezonancia miatt rezgésbe jön, hisz azt nyomod, és fel van emelve a tompítója. De a C teljes felhangsorával eljátszható ez, tehát a g-re is megszólal ugyanígy, vagy a kár az e'-re , de még kissé a d"-re is - és sok minden másra, gondolom nem kell leírnom a teljes felhangsort. És mindegyikre máshogy, hisz máshol helyezkednek el a felhangsorban. Ez a felemelt tompítós, staccatos kísérlet egy dolog, de amikor ténylegesen játszol, a renzonanciajelenségek folyamatosan alakítják a zene spektrumát, folyamatosan hozzáadnak egy ízt, és enélkül az ember döglöttnek érzékelheti a zenét - egysíkúnak, unalmasnak, ahogy a kérdésedben írtad. Ugyanakkor a komolyabb digitális zongorákon ezek a jelenségek elképesztő aprólékossággal vannak modellezve, így teljesen élőnek fog hatni a zene.

Ami a billentyűzetet illeti, a megfelelő súlyozás, a megfelelő billenés alapvető fontosságú. Mint ahogy a fa és szintetikus elefántcsont anyagok használata is az lehet a sima, egyszerű műanyaghoz képest - mert egy full műanyag billentyűzetet püfölni nem feltétlen felemelő. És természetesen a komolyabb digitális zongorák ezt is tudják. Ami a súlyozást illeti: ugye a basszustól a diszkant felé haladva egyre könnyebbek lesznek a billentyűk egy valódi zongorán, és mindegyiknek más és más a súlya, máshogy billen. A digitális zongorák közül leggagyibbaknak nem súlyozott a billentyűzetük, majd megjelenik a csoportra osztott súlyozás (azaz az, hogy csupán x billentyűnként változik a súlyozásuk), majd a billentyűnkénti súlyozás - azaz, hogy mind a 88 billentyűnek megvan a maga saját súlya. És a saját billenése. A billentyűk visszatérése is teljesen hasonló ezeknél a koncertzongoráékhoz - és más, mint egy pianínón, mert ebben (is) eltér a pianínó a koncertzongorától.

Ami a pedált illeti, szintén magasabb árkategóriában a valódi zongorapedál és a digitális zongora pedálja között gyakorlatilag nincs különbség. Ami van, az nem észrevehető:

[link]

Összességében egy jó digitális zongora az élményben, játszhatóságban, érzetben, hangzásban igen-igen közel áll a koncertzongorákhoz, és messze felülmúlja a pianínókat.

Hogy mit is takar egy jó digitális zongora? Egy minimum 800-900 ezer forinttól felfelé jelenleg. Ennél jóval olcsóbban lehet igen jó minőségű használt pianínóhoz jutni. Szóval az árelőny ott van a pianínónál. Minden más a digitális zongoránál, de csak és kizárólag a felsőbb régiókban. Egy olcsóbb digitális zongora valóban egysíkú, unalmas, a valóditól távol álló billentyűzettel, pedálokkal stb stb...