Milyen egyáltalán nem ismert zenei előadót szeretsz nagyon?

Figyelj, én írhatok még, de nem volt kedvem mostanában írni ide, mert megkötésnek érzem ezt a "kevéssé ismert" cuccost... A VÉGTELENSÉGIG ajánlhatnék neked igényes zenét is, meg olyat, is, amelyeket meg szubjektíve én speciel bírok. És szívesen tenném.

De ha folyton azon kell agyalnom, mennyire slisszan be "a még nem túl ismert" kategóriába, akkor elmegy a kedvem a zene ajánlástól.

Sajnos ez van, engem blokkol. Semmi baj nincs amúgy, csak elmondtam az okát, miért nem írtam.

Múltkor véletlen beugrott az olasz fazon, a minimál metálájával, hogy ő amatőr, aztán nem agyaltam tovább, hogy a színvonalas közöl, amiket ismerek, vajon melyik milyen fokon ismeretlen, vagy ismert...

Oké, akkor most -jó értelemben vett- zene gyökereket, tehát ősöket, akikre a későbbiek épülnek, ilyet ajánlok.

Nem akarok rád zúdítani egy sereg jó zenét, ezért apránként...:

A progresszív rock, majd pedig a progresszív metál stílus FELTALÁLÓJA, utána időrendben a math-rock stílis FELTALÁLÓJA a

King Crimson

zenekar, ennek egyetlen állandó tagja:

Robert Fripp.

Nyilván vannak közvetett előzmények is, mások is hozzájárultak az adott stílusok feltalálásához, de döntően és konkrét formájában nekik köszönhető az említett 3 stílus megszületése.

A világ téynlegesen első prog-metal albuma:

King Crimson: Red (1974)

c. albumról a címadó, első szám.

Az album többi száma különféle stílusú.

De egyébként bár magas színvonalú zenei tételnek tartom, mégis az ugyanezen év rákövetkező Crimson albuma az, amit egészében igazán értékesnek tartok, ezen is folytatták részben a prog-metal stílus feltalálását, részben folytatták a jazz-rock, és prog-rock hagyományaikat:

King Crimson: "Starless and Bible Black (1974)" c. album

Na, az utóbbit egybeni meghallgatásra ajánlom, szóval

nem könnyű falat, magas művészet. (Ha úgy tetszik: mély és összetett önkifejezés)

A 80-as lévekbn álltak őjra össze, immár a másik zsenivel, aki szintén zseni gitáros, mint Fripp, de egyben zseniális énekes is a fickó:

Adrian Belew

a neve.

A gitárszintetizátorok alkalmazásának is az egyik első elterjesztője egyébként, bár ez csupán technikai vonatkozás. Frip meg a 60-as végén az elsők között volt a korabeli, analóg samplernek, a mellotron alkalmazásának a terjesztésében, ugyanakkor a feltalált a 70-es években egy zenekari technikai eszközt: frippertronics-nak hívják:

[link]

Adrian Belew nem csak hogy elképesztő és újfajta módon kvázi "direkt kommunikációra" használta MANUÁLIS gitáreffektezését, de a gitárjátéka többi eleme is egyedi és szintén kifejező violt, illetve mind a mai napig.

Vele együtt fejhelsztette ki a matek-rock stílust, Fripper, 1981-ben:

King Crimson: Discipline (1984)

A címadó szerzemény tipikus math-rock, de nem keverendő össze a későbbi, sokak által az időközben kialakuló post-rock-kal kevert math-rockkal, mivel 1984-ben a Crimson tényleg matekosan szerkesztett rock zenét komponált pl ilyen számok által, mint a "Discipline" c. szám, a hasonló című albumon tehát.

"Matte Kudasai" c. szám a lemezről: ez pedig egyedi és zseniális ének kvalitását bizonyítja Belew-nak (ezen csak akusztikusan bontogat, és sirály hangot csikar ki gitárjából, ez utóbbi szám tehát nem igazán gitárjátékának kibontakozásáról, mint inkább énektudásának kifejező alkalmazásáról szól).

Bocs az elgépelésekért, ráadásul véletlen 1984-et írtam 1981 helyett.

Szóval 1981-es a Discipline album és szám.

A MANUÁLISt meg úgy értsd -nézz meg 1981-1984 közötti Crimson koncerteket youtube-on, látni fogod-, hogy Belew valami eszméletlen és egyedi módon úgy "tekerte", nyomkodta KÉZZEL a tremolótól a pengetővel húrbenyomásig, és hasonlókig a gitárját, hogy kvázi mint egy állat, vagy egy ember ahogy kommmunikál.

Tehát mit amikor egy ember nyammog, krákog, rikácsol üvölt, sír, sb, vagy mikor egy macska nyávog, vagy pedig -lásd: ELEPHANT TALK c. szám (bár ez lehet h pár évvel későbbi albumon van(?))- egy elefánt trombitál!

Koncertfevlételen érdemes megnézni, ahogy beleéli magát Belew: pofákat vég, meg mintha fájna a hasa, de nem a szovkvánoyos színpadi mávalhé, hanem ő mint egy remek színmávész, átadja, amit érez, improcvizatíve. SÉ ezt a gitárpengetési technikáját eszméletlen szóókkal váltogatja.

Belew nem csak virtuóz, hanem a hangsorok bontása, a szünetek és más sajátságok, amitől egyedi még, a gitártechnikája.

(A Matte Kudasaui-ban a sirály hang viszont részben inkább "electro-technikai-gépi" effekt, tehát gitárszintetizátornak köszönhető, bár egy picit pengetéstechnikával is besegített még a sirályhangnál is.)

Bocsi, nem nagyon használtam szakkifejezéseket, inkább körülírtam saját szavaimmal a lényeget.